Minden futballedző tisztában van vele, hogy egy meccsen bármelyik játékosát kiüthetik. Ennek megfelelően többnyire fel vannak készülve arra, hogy az elvesztett játékos helyét megfelelő minőségű cserével be tudják tölteni. Azonban a Washington Redskins vezetőedzője, Joe Gibbs legrosszabb álmaiban sem fordult elő az a szituáció, amely 1990 novemberében esett meg a csapatával Philadelphiában.
Joe Gibbs csapata a pokolba érkezett Philadelphiában
Az említett idény alapszakaszának felénél jártunk, amikor november 12-én az 5-3-as mérleggel álló fővárosiak a Veterans Stadiumba látogattak, hogy összemérjék erőiket az akkoriban vérdíjakban is utazó Buddy Ryan által vezetett, 4-4-es mutatót jegyző Philadelphia Eaglesszel. Az NFC Kelet riválisai néhány héttel korábban már megütköztek egymással. Akkor a Redskins hazai pályán 13-7-es győzelmet aratott, amely érthető módon nem nyerte el a philadelphiai mester tetszését. Ryan a visszavágó előtti napokban azzal tüzelte játékosait, hogy azt szeretné, addig aprítsák ellenfeleiket, amíg azokat hullazsákban (body bag) le nem viszik a pályáról.
Mint utólag kiderült, az Eagles tagjai igencsak komolyan vették a tréner kérését. A hazai védelem az első negyedben - William Frizzell defensive back révén - egy 30 yardos visszahordott touchdownnal mutatkozott be (7-0), ám nem elégedtek meg a pontokban számított fölénnyel. A szabályok adta keretek között az ellenfeleik megsemmisítésére törtek. Bár a vendégek a második negyedben még egyenlíteni tudtak (7-7), erősen körvonalazódott, hogy nem lesz egyszerű élve megúszniuk a találkozót.
Buddy Ryan értett a játékosok motiválásához
A Redskins játékosai sorban dőltek ki a keményebbnél keményebb megmozdulások után, a vendégek ennek ellenére a harmadik negyedig tudták tartani magukat. Abban a 15 percben az Eagles három további touchdownt jegyzett (28-7), amelyből egyet ismét a védelem szerzett. Fumble-t követően Clyde Simmons defensive end 18 yardról vágtatott a célterületre. A záró játékrészben a fővárosiak is beköszöntek egyszer (28-14), de az csupán az eredmény kozmetikázáshoz volt elég.
A találkozón az igazi vereséget a Redskins a játékosai épségében szenvedte el. Az Eagles legényei nem kevesebb, mint kilenc ellenfelüket tették oly módon harcképtelenné, hogy azok nem tudták folytatni a játékot. Az áldozatok között szerepelt a vendégek mindkét irányítója, Jeff Rutledge és Stan Humphries is, miközben a gárda első számú karmestere, Mark Rypien már az idény korábbi szakaszában megsérült.
Vélemények a Body Bag Game-ről
Ennek következtében a washingtoni alakulat kényszerűségből a futóként és visszahordóként szereplő Brian Mitchellel fejezte be irányító poszton az összecsapást. Dicséretére legyen mondva Mitchell nem ódzkodott a passzjátéktól, és hat átadásából három sikeres lett. Emellett futóként is vállalkozott, és ő szállította egy yardról a vendégek meccsvégi szépítő találatát.
A hazaiak természetesen semmi sajnálatot nem mutattak a fizikai megsemmisítés határán tengődő vendégek iránt. Amikor már a sokadik Redskins-játékost vitték le sérülten a pályáról, egyikük meg is kérdezte, volna-e szükségük további hullazsákokra is. A hozzáállás nem állt távol a szabad szájú Ryantől, de az Eagles elvakult szurkolói is pontosan ezt várták a csapatuktól. A fenti beszólás kapcsán manapság Hullazsákos meccsként emlékeznek a Redskins 1990-es philadelphiai vendégjátékára.
Nagy ütések az elhíresült meccsről
Az idény végén mindkét együttes bejutott a rájátszásba. Mind az Eagles, mind a Redskins 10-6-os mérleggel végzett, és kettejük közül a Philly lett a csoportelső, míg a Washington wild card-helyen biztosította továbbjutását. Aztán amikor a playoff első körében a Redskins ismét a Veterans Stadiumba látogatott, a találkozó egészen másként alakult, mint novemberben. Joe Gibbs erősen motivált tanítványai 20-6-os sikerrel vágtak vissza a sok sérültért és a vereségért. Bár a következő körben a San Francisco 49ers jobbnak bizonyult náluk (10-28), a fővárosiak úgy tartják, hogy az 1990-es szezon nehézségei kövezték ki számukra az utat a következő idény végén megszerzett bajnoki címig.
