Megszokott dolog, hogy a futball legnagyszerűbb csapatait, csapatrészeit valamilyen rájuk illő becenévvel látják el. Ez aztán - annak függvényében, hogy az elnevezés mennyire találó - az idők folyamán vagy rájuk ragad, vagy nem. Minden idők elit védőfalai között már tettünk említést a Félelmetes Négyesről és az Acélfüggönyről. Ezúttal az 1960-70-es évek Minneapolisába utazunk vissza, hogy megismerkedjünk a Lila Emberevőkkel.

Az Emberevők hátulról

A Minnesota Vikings együttese az AFL-NFL összeolvadását követően a liga egyik meghatározó csapatává vált. Az arany-lila klub négy alkalommal is bejutott a Super Bowlba (IV, VIII, IX, XI), ám onnan egyszer sem tértek vissza aranygyűrűvel. A Vikings támadóegysége is kiváló játékosokból állt, ám igazából a gárda védelme volt az, amely a sikerek első számú letéteményesének bizonyult. Sokatmondó mottójuk megtestesítette a prioritásukat: "Találkozunk az irányítónál."

A 4-3-as védelem legfontosabb pillérét Alan Page jelentette. A kiváló defensive tackle karrierje során kilenc Pro Bowlra kapott meghívót, hatszor választották be az All-Pro első csapatba, és 1971-ben az év legjobb védője címet is elnyerte. Page 11 és fél évig szolgálta a Vikings együttesét (1967-78), majd pályafutása utolsó három és fél szezonját a Chicago Bearsnél töltötte (1978-81). Összesen 148,5 sacket gyűjtött be, ám esetében ez nem számít hivatalos statisztikának, hiszen az irányítók zsákolását csupán 1982-től tartják annak.

A védőfal sziklaszilárd oszlopa: Alan Page

Az Emberevők falának belsejében Carl Eller defensive end tevékenysége emelkedett ki. Ő hatszor utazhatott a Pro Bowlra, míg ötször nyert bebocsátást az All-Pro első csapatba. Eller az NFL-ben 16 éven át aprította az ellenfeleket, és mindössze utolsó szezonját töltötte távol Minnesotától (a Seattle Seahawksnál). 133,5 sackje önmagáért beszélő adat, ám a mai listákon természetesen ezt sem tüntetik fel. Page-dzsel egyetemben már Ellert is beválasztották a cantoni Hall of Fame halhatatlanjai közé.

A Lila Emberevők másik két láncszeme a defensive end, Jim Marshall és a defensive tackle, Gary Larsen voltak. Mindketten kétszer jutottak el a Pro Bowlra, és 1969 volt az az év, amikor valamennyi Emberevő elutazhatott a bajnokság utáni bulimeccsre. Marshall minden igyekezete ellenére onnan ismert a futballrajongók körében, hogy egyszer rossz irányba futva safetyt ajándékozott az ellenfelének. Larsen számított a híres fal legkevésbé erős részének, és a hetvenes évek közepétől egyre többször Doug Sutherland kapott szerepet a helyén.

Lila Emberevők feketében és fehérben

A Lila Emberevők 1969-ben egészen káprázatos teljesítményt nyújtottak. Abban az idényben a Vikings engedte a legkevesebb pontot és yardot az ellenfeleinek, miközben 50 sacket mutattak be. Egy évvel később mindkét kategóriában ismét a lilák bizonyultak a legjobbnak azzal a különbséggel, hogy akkor megálltak 49 sacknél. 1971-ben újfent a legkevesebb pontot kapták, ám ekkor már "csak" a másodikak lettek az engedett yardok tekintetében.

A védőfal furcsa elnevezése a 20. század közepén ismertté lett dalra vezethető vissza, de egyben utalás az egység pazar teljesítményére, valamint a Vikings színére. 

A bugyuta névadó dal