A liga hőskorában, az 1920-as években a bajnokság menete egészen másképp zajlott, mint manapság. A csapatok saját ízlésüknek megfelelően maguknak kötöttek le bajnoki és bemutató találkozókat. Ebből persze többször is komoly nézeteltérés született. A rendszer hibáira remekül rávilágított a Pottsville Maroons 1925-ös eltiltása és bajnoki címtől való megfosztása.
A 88 esztendővel ezelőtti küzdelmek végéhez közeledve nagy rangadóra került sor. December 6-án nem csak a gyerekek várták az ajándékokkal megtöltött csizmákat, de a futballrajongók is összegyűltek a chicagói Comiskey Parkban, hogy megtekintsék az aranyrangadót. Aznap a 9-2-es mérleggel álló Pottsville Maroons látogatott a 9-1-1-es mutatóval rendelkező Chicago Cardinalshoz, hogy eldöntsék, ki viheti haza a bajnoki trófeát.
1925-ös Cardinals tablója
Bár a kor szakembereinek egy része úgy vélte, hogy a Maroons túl könnyű sorsolással hozta helyzetbe magát, a pottsville-i egylet sima, 21-7-es sikert aratott a Szeles Városban. Ezzel pedig gyakorlatilag megnyerték a pontvadászatot. Ugyan még mindkét gárdának maradtak meccsei, de nehéz volt elképzelni, hogy bármilyen körülmény megváltoztathatja a bajnokság végeredményét.
Azonban mégis ez történt. A nagy sikert követően a Maroons a komoly bevétel reményében bemutató meccset kötött le az egyetemi Notre Dame All-Stars csapatával. Mivel az együttes saját stadionja kicsinek bizonyult az összecsapás megrendezéséhez, így azt találták ki, hogy a Pottsville-től mintegy 100 km-re található Philadelphiában ütköznek meg a Notre Dame-mel. A bökkenő abban állt, hogy a pennsylvaniai város egy másik NFL-es klub, a Frankford Yellow Jackets fenségterületének számított.
A Pottsville Maroons emléktáblája
December 12-én - a Pottsville-Notre Dame meccs napján - a Frankford éppen otthon játszott a Cleveland Bulldogsszal, és NFL szabálykönyve szerint egy napon egy városban nem szerepelhet két együttes a ligából két különböző találkozón. Külön figyelmeztették a Maroonst, hogy súlyos következményei lesznek, amennyiben nem állnak el a tervüktől. Mivel a pottsville-i klub pénzt akart keresni, pályára lépett (és nyert 9-7-re) az előre meghirdetett időpontban, vállalva a liga szankcióját.
Az NFL vezérkara pedig nem habozott, és arra az idényre felfüggesztették a Maroons játékjogát. Ez azt jelentette, hogy a Pottsville 10-2-es mérleggel zárta a szezont, és az egyetlen hátralévő összecsapása már nem számított bele a bajnokságba. Ezzel pedig megteremtették a lehetőséget a Cardinals számára, hogy két további győzelemmel a maga javára fordítsa a pontvadászatot. A chicagói együttes nem is habozott. Még a Maroons bemutató meccse előtt lekötött magának két bajnokit (december 10-re és december 12-re), ahol két sima győzelmet arattak sereghajtók ellen. Ezzel pedig 11-2-1-re módosult a mutatójuk, azaz a Maroons elé navigálták magukat.
A Maroons gyártott magának egy bajnoki labdát, amely azóta Cantonba került
Álszent módon először a Cardinals tulajdonosa, Chris O'Brien is úgy nyilatkozott, hogy nem fogadják a bajnoki címet. Elmondása szerint az a Maroonst illette, akik sportszerű körülmények között legyőzték őket. Hozzátette, csak azért játszottak további két találkozót, hogy kihívhassák városi riválisukat, a Chicago Bearst egy városi derbire. Aztán nem sokkal később megváltozott O'Brien kommunikációja, és a bajnoki címet követelte a csapatának.
A szabályok szerint a liga végül a Cardinalst hozta ki győztesnek, pedig sokan - a történtek fényében - igazságtalannak tartották a címüket. A dolog ellentmondását jól jelzi, hogy az NFL tulajdonosai 1963-ban és 2003-ban is felülvizsgálatot folytattak le az 1925-ös botrány kapcsán, ám végül egyik alkalommal sem módosították a végeredményet.
A Cardinals 1925 után pedig mindössze egyszer, 1947-ben tudta elhódítani a bajnoki trófeát. Számos rajongó - nem is minden alap nélkül - a mai napon is úgy véli, hogy elmúlt 66 évben azért nem nyerhetett semmit az együttes, mert a pottsville-iek átka megbénította őket.
