A futball kemény sport. Továbbmegyek, olykor brutális. Egy profi játékos kénytelen azzal a tudattal a pályára lépni, hogy bármelyik pillanatban eljöhet karrierje utolsó megmozdulása. Szerencsére viszonylag ritkán történik ilyen balszerencsés eset, de ha a körülmények úgy hozzák, sajnos nincs mit tenni. Joe Theismann és Lawrence Taylor hírhedt esetét már kiveséztük korábban, így ma egy másik sorsfordító ütközést veszünk górcső alá.
Jack Tatum, az Oakland Raiders vídia keménységű ütközőgépe 1971-ben került a ligába. Az Assassin (Merénylő) fedőnevet állítólag az alma materéből, az Ohio State-ről hozta magával, de annak eredete nem egyértelmű. Sokan egyszerűen úgy tartják, a safetyre azért aggatták a nem túl biztató csengésű elnevezést, mert már egyetemista korában is kitűnt félelmetesen kemény ütéseivel és szereléseivel. Akárhogyan is történt, Tatum gyorsan bizonyította az NFL-ben is, nem érdemtelenül tartják merénylőnek.
Jack Tatum, a Merénylő
Legjobb évei az 1973-75-ös időszakra tehetőek. Az említett három idényben három Pro Bowl-meghívót kapott, míg 1974-ben és 1977-ben az All-Pro második csapatba szavazták be. A Raiders Tatum idejében sokáig szemezett a bajnoki címmel, míg végül az 1976-os szezon végén a 11. Super Bowlon aranygyűrű került a safety ujjára. Korántsem véletlen egybecsengés, hogy éppen ezen a találkozón osztotta ki a nagydöntők történetének egyik legkeményebb ütését.
Az eset elszenvedője a Minnesota Vikings elkapója, Sammy White volt. A receiver a pálya közepén éppen csak megszelídítette irányítója passzát, amikor Tatum a sisakjával beleszállt White sisakjának jobb oldalába. A fejvédő azonnal lerepült a Vikings játékosáról, még az állvédő is leszakadt róla. White egy darabig furcsán pislogott, végül kis segítséggel a saját lábán hagyta el a játékteret. Majd elfelejtettem mondani, az elkapás sikeres volt, hiszen a támadó az őrületes ütés hatására sem ejtette el a labdát.
A White-Tatum ütközés
Tatum kulcsszerepet vállalt minden idők egyik leghíresebb játékában, az Immaculate Receptionben is. Az 1972 decemberében lejátszott Pittsburgh Steelers elleni divíziós meccs utolsó pillanataiban Terry Bradshaw passza miatta nem landolhatott John Fuqua kezében. Más kérdés, hogy ezzel végül óriási balszerencsét hozott a Raidersnek. A visszapattanó játékszer ugyanis éppen Franco Harrishez került, és a pittsburghi futó megszerezte a győztes touchdownt.
A sisak sisak elleni ütéseket előszeretettel alkalmazó Tatum karrierjében végig ott lebegett, hogy valakinek borzalmas sérülést oszt ki. Az áldozat szerepe végül Darryl Stingleyre, a New England Patriots elkapójára esett, aki 1978. augusztus 12-én a Raiders elleni előszezonmeccsen fejezte be profi karrierjét. A találkozón Stingley egy kissé hosszúra méretezett átadásért nyújtózkodott, amikor lecsapott rá a Merénylő. A kritikus pillanatban az elkapó sisakja a safety vállvédőjével találkozott. Az ütés a kor szabályainak megfelelő volt, a bírók nem is dobtak rá sárga zászlót .Stingley azonban mozdulatlanul maradt a földön. Nem sokkal később kiderült, a gerincvelője olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy mellkastól lefelé véglegesen megbénult.
Egy karrier és egy egészséges ember vége: Darryl Stingley
A tolókocsiba kényszerült Stingley 1983-ban adta ki önéletrajzát. A könyvben arról mesélt, hogy az esetet követően soha többet nem beszélt Tatummal, aki így nyilvánvalóan nem is kért tőle elnézést. Tatum ezzel kapcsolatosan úgy nyilatkozott, hogy megpróbált volna elnézést kérni, de Stingley családja távol tartotta őt tőle. Ugyanakkor hozzátette, valójában nem is volt miért elnézést kérnie, hiszen ő csak tette a dolgát.
A tragikus sorsú elkapó, Darryl Stingley
A tízéves NFL-karrierje utolsó szezonját az Houston Oilersnél eltöltő, a pályafutása során 37 interceptionig jutó Tatum visszavonulását követően három könyvben is taglalta, miért tartották őt a liga merénylőjének. A 2006-ban lejátszott 40. Super Bowl előtt az ESPN készített vele interjút. Akkori nyilatkozatában már bánta, hogy aktív éveiben brutális stílusban kaszabolta le az ellenfelek támadóit. Talán a sors egyenlítette ki a vele szembeni számláját, amikor 2003-ban előbb amputálni kellett az egyik lába valamennyi ujját, majd cukorbetegsége miatt később mindkét lábát elvesztette.
Stingley 2007-ben, 55 éves korában úgy távozott az élők sorából, hogy a szívében megbocsátott Tatumnak. Az egykori safetyt érezhetően megviselte korábbi ellenfele halálhíre. "Darrylre örökké emlékezni fogunk az ereje és a bátorsága okán. A szívem és az imáim a családjával vannak" - mondta nyilatkozatában. Tatum szívroham következtében három évvel később, 2010-ben hunyt el. Csak remélni lehet, hogy a két tragikus sorsú játékos az égi futballpályán azóta már megbeszélte egymással a történteket, és békében kezet ráztak egymással.
Jack Tatum (1948-2010)
