Minden idők egyik leghíresebb és leghihetetlenebb játékára, az immaculate receptionre (hibátlan elkapás) 1972. december 23-án került sor. Ezen a téli napon a pittsburghi Three Rivers Stadiumban a Steelers a Raiders gárdáját látta vendégül az AFC elődöntőjében. 22 másodperc maradt hátra a találkozóból, amikor az oaklandi alakulat 7-6-os vezetését mutatta az eredményjelző.
A Steelers a saját 40 yardos vonaláról támadhatott 4.&10-nél, és a hazai rajongók kezdték feladni továbbjutási reményeiket. A pittsburghi mester, Chuck Noll a kritikus helyzetben passzjátékot hívott, azonban egészen más történt, mint ahogy azt a Steelersnél eltervezték. A snapet követően a Raiders védői keményen támadták Terry Bradshaw irányítót, aki némi cikázás után az utolsó pillanatban tudta elengedni a labdát.
Terry Bradshaw négy aranygyűrűt szállított Pittsburghbe
Passzkísérlete az oaklandi 35-ösön lévő John Fuqua felé szállt, ám a halfback nem tudta megszerezni a játékszert. Ebben a vendégek safetyje, Jack Tatum gátolta őt meg. A továbbiakban felgyorsultak az események, és a mai napig nem egyértelmű, hogy pontosan mi történt. Ami biztos, hogy az egyik (vagy mindkettő?) játékosról élesen visszavágódó disznóbőr az oaklandi 45 yardoson tartózkodó Franco Harris kezébe pattant. A Steelers fullbackje a váratlan ajándékkal a markában nem tétovázott, és a pálya bal oldalán a célterületig száguldott.
Franco Harris
A stadionban hangrobbanást detektáltak, az emberek elárasztották a pályát. A bírók között azonban korántsem volt ekkora az összhang. Egyikük touchdownt jelzett, ám a hat zebra nem tudott egységes álláspontra jutni. Mindezt egy akkoriban még érvényben lévő furcsa szabály miatt nem tudták megtenni, amely kimondta, hogy ha passzkísérletnél egy támadó játékos ér elsőként a labdához, úgy abban az akcióban kizárólag ő kaphatja el az átadást. Ennek értelmében ha Fuqua érintette először a labdát, akkor Harris elkapása szabálytalannak bizonyul. Viszont ha Tatum, akkor az elkapás szabályos, vele együtt a touchdown is.
Azonban senki nem látta, hogy pontosan mi történt. A bírók tanácskozásba kezdtek, majd a főbíró, Fred Swearingen az oldalvonalhoz lépett, ahol megtekintette a televíziós visszajátszást. A visszajátszás után azt kérte, hogy a pálya melletti telefonon beszélhessen a liga sajtóboxban ülő ellenőrével, Art McNallyvel. Swearingen elmondta az ellenőrnek a kételyeit és hozzátette, két bíró úgy látta, hogy a védőről vágódott le a labda. McNally erre csak annyit válaszolt: 'Minden rendben. Gyerünk tovább!' A touchdownt megítélték, amely után a Steelers csak 15 percnyi rendrakást követően szerezhette meg a jutalompontot, beállítva a 13-7-es végeredményt.
Immaculate reception
Az eset természetesen óriási visszhangot kapott. Minden résztvevőt megkérdeztek arról, hogyan látta a történteket. A legérdekesebb vélemény a egyik főszereplő, Fuqua szájából hangzott el. A Steelers futója azt állította, pontosan tudja, miként zajlott a play, de arról soha senkinek nem fog beszélni. Az idők folyamán rengeteget tanulmányozták a meccsről készült videót, ám megdönthetetlen bizonyítékot egyik oldalról sem találtak.
A legendássá nemesedett találkozót sokan tekintik a nagy Steelers-Raiders rivalizálás kezdőpontjának. Tény, hogy az addig semmit nem nyerő klubok a következő 11 szezonban hét bajnoki címet szereztek; négyszer a Steelers, háromszor a Raiders. A 72-es idény AFC-döntőjében azonban a veretlen Dolphins még megálljt parancsolt a pittsburghieknek, hogy a 7. Super Bowlon is ők diadalmaskodjanak.
Pittsburghben a mai napig úgy tekintenek az immaculate receptionre mint a franchise történetének legjelentősebb pillanatára. Ennek megfelelően a meccs 39. évfordulóján emlékművet avattak pontosan azon a helyen, ahol Harris akkoriban elkapta a labdát. Az azóta lebontott Three Rivers Stadium ezen pontja manapság a Steelers arénájának, a Heinz Fieldnek a parkolójában található.
Harris és Fuqua avatja az emlékművet
