A liga történetében mindössze egyetlen olyan gárda volt, amely makulátlan mérleggel tudta begyűjteni a bajnoki címet: az 1972-es Miami Dolphins. Mint azt nálunk is sokan tudják, nem sok hiányzott ehhez a 2007-es New England Patriotsnak sem, ám a Helmet Catch-et követő Plaxico Burress touchdownja meghiúsította Tom Bradyék álmait. Talán jóval kevesebben hallottak arról, hogy az 1985-ös Chicago Bears előtt is felsejlett a tökéletes idény, ám a 19-0-s céljaikat már december elején fel kellett adniuk. Mindezt minden idők egyik legjobb hétfő esti rangadójának keretében tették, ahol éppen a Dolphins keresztezte útjukat.
Mike Ditka, a Bears vezetőedzője
Az 1985-ös idény 13. játéknapjára félelmetes eredménysorral érkezett a Bears. Mike Ditka vezetőedző csapata a 12-0-s mutatója mellett az előző három ellenfelét szinte belegyalulta a gyepszőnyegbe. Közülük a Detroit Lions járt a legjobban, aki csak 24-3-ra kaptak ki a Szeles Város alakulatától, de a Dallas Cowboys (44-0) és az Atlanta Falcons (36-0) már korántsem volt ilyen szerencsés. A Buddy Ryan védelmi koordinátor által kitalált 46-os védelemnek köszönhetően a Bears alig engedett pontokat az ellenfeleinek, amit jól mutat, hogy az első 12 ütközet során csupán háromszor kaptak 10-nél több pontot.
Velük szemben a Dolphins 8-4-es mutatóval állt, és jó hajrára volt szüksége ahhoz, hogy elérje a playoffot. A floridai egylet játékosai azonban nem pusztán a csoportellenfelek utoléréséért küzdöttek, hanem a 13 évvel korábbi legendás csapatuk csúcsát is meg kívánták őrizni. Úgy álltak a meccshez, hogy mindehhez a legjobb védelmet kell legyőzniük a liga egyik legjobb támadóegységével. Dan Marino a harmadik szezonját töltötte az NFL-ben, és sokan gondolták róla azt, hogy ha valaki darabjaira tudja szedni a Bears védelmét, az éppen ő lehet.
Dan Marinóban nem hiába bíztak a Dolphins szurkolói
Nos, a Miami szurkolóinak nem is kellett csalódniuk az irányítóban. A Dolphins trénerei azt találták ki, hogy a kiszámíthatatlan blitzek ellen sok rövid passzt dobnak a tight end felé, és így apró játékokkal haladnak előre. Hogy a taktika eladható, a támadójáték pedig kiegyensúlyozott legyen, Marino olykor hosszú átadásokkal kereste az elkapóit. Rögtön a találkozó elején Nat Moore szerzett 33 yardos touchdownt a hazaiaknak, amivel megadta a mérkőzés alaphangját. A vendégek Steve Fuller egyyardos futásával gyorsan egyenlítettek, ám a Dolphins egy mezőnygóllal jobban állt az első 15 perc után (10-7).
Buddy Ryan, a 46-os védelem kiötlője
Aztán a második negyedben a Bears csodavédelme gyakorlatilag összeomlott. Ron Davenport kétszer is egy yardról szerzett hatpontos találatot, majd a szünet előtt Moore köszönt be újra. Mivel ezek között a Chicago csak egy mezőnygólt jegyzett, a felek 31-10-es hazai vezetéssel vonultak az öltözőbe. Ezzel a Bears verhetetlenségi mítosza is már-már elillanni látszott. Arról nem is beszélve, hogy egy félidőben ennyi pontot a chicagói védelem legutóbb az 1972-es szezonban engedett az aktuális ellenfelének.
A második félidő elején - több gyors turnovert követően - Steve Fuller QB-sneakjével felcsillant az esély a vendégek előtt (31-17). Egészen addig, míg a pontszerzés utáni cselesnek szánt kirúgást a Dolphins a chicagói térfélen be nem gyűjtötte. Természetesen ebből Marino újabb touchdownra vezérelte a támadóit, bár ehhez jó adag szerencsére is szüksége volt. Egy átadásába a Bears defensive endje, Dan Hampton kapott bele, így a labda az elképzelésekhez képest gyökeresen más röppályát írt le a levegőben. Ennek következtében az összes védő felett elszállt, és éppen a töküresen álló Mark Clayton kezébe hullott, aki az "ajándékkal" besétált a célterületre (38-17). A végeredményt Ken Margerum 19 yardos elkapása állította be a harmadik negyed végén (38-24).
A meccs összefoglalója
A Bears vesztett, de a vereséggel nagy teher került le a chicagói vállakról. Az alapszakasz hátralévő részében három sima győzelmet arattak Ditka fiai, hogy a playoffban minden idők talán legmeggyőzőbb szériáját mutassák be. A New York Giantst 21-0-ra verték meg, majd a Los Angeles Rams sem tudott ellenük pontokat szerezni az NFC döntőjében (24-0). Mindenki azt várta, hogy a 20. Super Bowlban összejön a Dolphins elleni visszavágó, de másképp alakultak a dolgok. A New England Patriots keresztül húzta a számításokat (31-14), így a nagydöntőben ők vállalták magukra az áldozat szerepkörét. A Bears 46-10-re győzte le a Patset a Superdome-ban, megszerezve a franchise eddigi egyetlen Vince Lombardi Trófeáját.
