Néha a legelvetemültebb tekintet mögött lakozik a legbékésebb lélek. Mindez az NFL-ben külön értelmet nyer, hiszen ebben a sportban a finom úriembereknek sok babér nem terem. Ma a liga egy olyan emblematikus figurájára emlékszünk, akinek a nevéhez minden idők talán legagresszívabb tekintete fűződik, ám akinek zord külseje mögött jámbor lélek ütött tanyát.
Jack Lambert az 1974-es draft második körében került a Pittsburgh Steelershez, és mint utólag kiderült: a legjobbkor. Az arany-fekete klub a következő hat esztendőben négy Super Bowlt nyert, ezzel az együttest a szakértők az NFL történetének talán legjobb csapataként emlegetik. Mindebből a belső linebacker is kivette részét, hiszen 11 idényen át üldözte az ellenfelek támadóit. 1974-ben ő volt ráadásul az egyetlen újonc védő, akire kezdőként számoltak a híres Acélfüggöny védelemben. Ennek is köszönhetően Lambert abban az idényben begyűjtötte a legjobb újonc védő díját.
Jack Lambert, a Steelers legendás 58-asa
A pokolian kemény linebackert a nagyszerű teljesítménye mellett legendásan hiányos fogazata is hírhedté tette. Előszeretettel mutatkozott a protézise nélkül, amely szerkezet már középiskolás kora óta az élete részévé vált. De ne gondoljuk, hogy a fogait a futballpályán vesztette el. Egy kosáredzésen történt, hogy a csapattársával ütközve négy foga kihullott. Ezután még a tinédzser éveiben olyan érzékeny lett a külsejére, hogy amikor úszás közben egyszer elvesztette a protézisét, addig nem ment iskolába, amíg az újat meg nem kapta.
Karrierje első tíz szezonjában mindössze hat találkozót mulasztott sérülés miatt. Ezen időszak során évente átlagosan 146 szerelés fűződött a nevéhez, bár ez utóbbi adat nem tekinthető hivatalosnak. Nem is rossz statisztika egy olyan játékostól, akit még a draft előtt könnyűnek találtak a linebacker posztra. Ez persze nem meglepő, mivel újonc idényében csupán 92 kg-ot nyomott, de később sem ment soha 100 kg fölé.
Két alkalommal nyerte el az év legjobb védője címet, és egymás után kilencszer kapott Pro Bowl-meghívót (1975-83). Hétszer került be az idény legjobbjait tömörítő All-Star első csapatba, míg az NFL hetvenes és a nyolcvanas évtizedének csapatában is helyet kapott. A sok cím és szerelés mellett pályafutása talán legismertebb megmozdulása az volt, amikor a 10. Super Bowlon földhöz vágta Cliff Harrist, a Dallas Cowboys safetyjét. A dallasi játékos a pittsburghi rúgót gúnyolta ki egy sikertelen mezőnygól-kísérletet követően, és Lambert ezt a maga módján reagálta le.
A Lambert-Harris ütközet
Bár egyesek fogatlan mészárosnak tartották, valójában csendes, magának való személy volt. Szerette a madarakat figyelni, de a horgászat is a kedvenc időtöltései közé tartozott. Az aktív játéktól való visszavonulását követően önkéntes vadőrként is tevékenykedett. Manapság fiatalokat oktat a baseballból és a kosárlabdából. De nem csak edzőként, hanem gyakorlatilag mindenesként funkcionál, hiszen ő tartja karban a fennhatósága alá tartozó sportpályákat is.
Ugyanakkor bármerre is vetette az útja, kedvenc egyesületét mindig a szívében hordozta. "Ha az életemet újrakezdhetném, ismét profi futballjátékos lennék, és elhihetik, hogy Pittsburgh Steeler lennék" - nyilatkozta egyszer. Ugyanakkor nem csinált belőle titkot, hogy gyerekkorában nem az arany-fekete klubért dobogott a szíve. "Browns-szurkoló voltam. Abban a térségben minden srác Browns-szurkoló volt... Jim Brown volt mindannyiunk kedvenc játékosa" - vallott az ohiói származásáról.
Összegzés Lambert karrierjéről
Az 1974-es draftja után édesapját, idősebb Jack Lambertet szívroham érte. Azt szerencsésen túlélve azért rimánkodott, hogy láthassa fia első profi futballmeccsét. Ez olyannyira összejött neki, hogy fia teljes karrierjét végigkövethette. Az apa egyszer azt nyilatkozta, hogy ifjabb Jack úgy érzi, rossz korba született. Szerinte ugyanis nem a hetvenes-nyolcvanas években kellett volna szerepelnie, hanem a futball hőskorában, még a második világháború előtt.
