A futballpályákon olykor legendák születnek. A blog hasábjain már jó pár nagyszerű pillanatot idéztünk fel ezek közül. Számtalan egyéb momentum mellett visszaemlékezhettünk arra, hogyan zajlott a Helmet Catch, miként ment végbe az Immaculate Reception, vagy hogyan történt a Music City Miracle. Eddig azonban nem ejtettünk szót minden idők talán legkiválóbb támadásáról, így most ezt a restanciát kívánom felszámolni.
1987. január 11-én a rendezték Clevelandben az AFC fináléját. A helyi Browns a konferencia legjobb együtteseként a teljes rájátszásra vonatkozóan kivívta magának a hazai pálya előnyét, így a divíziós körben a New England Patriotson 22-17-tel túllépő Denver Broncosnak kellett idegenbe utaznia. A hazai pálya nem feltétlenül jelentett nagy előnyt a Browns számára, hiszen a clevelandi legények az előző körben a New York Jets ellen csak dupla hosszabbítás után tudtak 23-20-as győzelmet aratni.
Az ifjú John Elway
Ezúttal azonban másképpen alakult a helyzet. A majdnem 80 ezer néző nagy örömére a hazaiak - Bernie Kosar irányító második touchdownpasszával - 5:43-mal a vége előtt 20-13-as vezetésre tettek szert. A pontszerzés utáni kickoffot aztán elvétette a vendégek returnere, Ken Bell, aki komoly nehézségek árán csak a saját kétyardosán tudta megszelídíteni a játékszert. Ez pedig azt jelentette, hogy az egyenlítéshez, azaz a hosszabbítás kicsikarásához a John Elway vezette Broncosnak az egész pályát át kellett szelnie.
Ekkor vette kezdetét az a drive, amelyről azóta is ódákat zengenek. A kétperces figyelmeztetés a denverieket még a saját 48 yardos vonalukon érte, ám hazai szempontból vészjósló magabiztossággal meneteltek a céljuk felé. Végül 15 játékot követően, 37 másodperccel a vége előtt Elway ötyardos touchdownpasszt adott Mark Jacksonnak, aki az extra ponttal kiegészítve visszahozta a denveri esélyeket (20-20).
A mágikus drive
A hirtelen halál a Browns labdabirtoklásával indult, ám a vendégek védelme megállította a történetük első Super Bowljába igyekvő clevelandieket. Talán sokan tartottak tőle, hogy a hazai védelem ismét nem tudja majd megállítani Elwayt, és a pesszimisták félelme beigazolódott. A Broncos támadóegysége ezúttal 60 yardot tett meg, mielőtt Rich Karlis 33 yardos mezőnygól-kísérletére került sor.
Amely aztán a mai napig okot ad a találgatásokra. A Cleveland melletti Salem városában született kicker ugyanis a bal oldali kapufa fölé lőtte a labdát, amelyet a rajongók - hovatartozástól függően - kint vagy bent láttak. A bírók azonnal megadták a hárompontos találatot, ezzel pedig a vendégek készülődhettek a 21. Super Bowlra (ahol 39-20-ra kaptak ki a New York Giantstől).
A mindent eldöntő (?) találat
Ugyan a rendes játékidő pompázatos utolsó drive-ja mindent felülírt, Elway korántsem nyújtott hibátlan játékot a találkozón. 22/38-as passzpontosság mellett 244 passzolt yardot, egy touchdownpasszt, valamint egy interceptiont jegyzett. Ezen kívül egy 19 yardos punt is fűződött a nevéhez. Az irányító ugyanis előszeretettel állt fel negyedik kísérlethez, amely előtt az ellenfelek nem tudták eldönteni, vajon átadást vagy puntot látnak tőle.
Cleveland népe a mai napig siratja az összecsapást, amelyen az azóta rengeteg viszontagságot elszenvedő csapatuk kiengedte kezei közül a nagydöntő ígéretét. A nagyszerű támadás pedig egyszerűen csak 'The Drive' néven került be a köztudatba. Elway fantasztikus teljesítményét pedig azóta is a kulcsszituációban bemutatott etalon produkcióként emlegetik.
