Az NFL 1920-as indulása óta - azzal párhuzamosan - jó pár liga alakult, majd tűnt el a süllyesztőben. A legizmosabb riválisnak az 1944-ben életre hívott AAFC (All-American Football Conference) bizonyult, ám ők is négy szezon megrendezését követően (1946-49) bedobták a törülközőt. Érdemes megjegyezni, hogy az összes bajnoki címüket jegyző Cleveland Brownst a korszak egyik legerősebb csapatának tartották.
1959-et írtunk, amikor az olajmilliomos Lamar Hunt azon dolgozott, hogy vagy Dallasba költöztessen, vagy ott hozzon létre egy NFL-franchise-t. Miután egyik terve sem jött össze, valamint még azt sem nézték jó szemmel, hogy résztulajdonossá kíván válni az NFL-ben, Hunt fejében megfogant az AFL gondolata. Az új ligát nyolc együttessel alapították, és 1960-ban már elindultak a küzdelmeik.
Lamar Hunt, a Dallas Texans/Kansas City Chiefs alapítója
Az AFL egy csomó olyan szabályt vezetett be, amely ellentétes volt az NFL szabályaival. Az új bajnokságban 14 alapszakasz-meccset játszottak a csapatok, akik immár színes mezekben léptek pályára. Az együtteseik új, izgalmas stílust alakítottak ki, amely gyökeresen ellentétes volt az NFL viszonylag konzervatív koncepciójával. Egy egyetemi szabályt elfogadva bevezették a touchdown utáni kétpontos verziót, és a játékidőt hivatalosan is kitették a stadion kijelzőire. Ezen kívül a jegyeladásból és tévés közvetítésekből származó bevételeket is próbálták igazságosan elosztani, amelyből mind a hazai, mind a vendégalakulat megkapta a részét.
Mondani sem kell, a játékosok szerződtetése terén óriási rivalizálás alakult ki. Ebben nagy szerepet játszott az AFL-nek az NBC-vel kötött 36 millió dolláros szerződése, amely 1965-ben köttetett. A két liga csapatai, bár megállapodás született arról, hogy nem csábítgatják egymás játékosait, mindent bevetettek, hogy a kiszemelt neveket magukhoz édesgessék. Ugyanakkor ezen a téren érdekes dolgok is történtek. Az 1965-ös Heisman Trófea nyerteséről, Mike Garrettről az a hír járta, hogy NFL-es együttes igazolja le, ezért a klasszis futó az AFL 1966-os draftján csupán a 20. körben kelt el. Akkor a Kansas City Chiefs vette őt le a listáról, hogy sokak megdöbbenésére később valóban aláírjon a Chiefshez.
Az igazi balhé is ebben az esztendőben következett be. A New York Giants ugyanis leszerződtette a magyar származású rúgót, Pete Gogolakot, aki az AFL-es Buffalo Billsnél játszott. Al Davis, az AFL rettegett főigazgatója nem is késlekedett a válasszal: azonnal szerződést adott nyolc NFL-es kezdő irányító számára. A kirobbanó háború rögtön éreztette az anyagi hatását, mivel abban az évben a két liga csapatai összesen hétmillió dollárt költöttek a draftolt újoncok kontraktusaira.
Pete Gogolak, azaz Gogolák Péter
Az elharapódzott körülmények következtében az AFL-es tulajdonosi kör az elvakult Davis tudta nélkül tárgyalásokba kezdett, és 1966. június 8-án a két liga megkötötte az összeolvadásról szóló egyezséget. Ebben rendelkeztek arról, hogy a két liga közös bajnokságban indítja a 24 csapatát, amely létszámot 1970-et követően 28-asra duzzasztanak. Kikötötték, hogy az egyesülés következtében egyetlen franchise-nak sem kell költöznie. Az AFL kártérítést ígért azon NFL-csapatoknak, akiknek a körzetében AFL-es vetélytárs jelent meg, és a jövőbeli csatározásokat megelőzendő közös draft rendezését tűzték ki.
A két liga ennek ellenére 1969-ig külön bonyolította le a küzdelmeit. Azonban az idényt addig is AFL-NFL címmeccsel kívánták lezárni, amelynek győztese világbajnoknak mondhatta magát. A teljes fúzióra 1970-ig várni kellett, és az egyezségben arra is kitértek, hogy az AFL csapatai a korábbi statisztikáikat behozták az új, közös bajnokságba. A komoly népszerűségre és nézettségre készülvén arról is határoztak, hogy minden klubnak legalább 50 ezer néző befogadására alkalmas stadionban kellett játszania a találkozóit. Ez utóbbi kritériumnak legtovább a Minnesota Vikingsnak nem sikerült megfelelnie, akik csak a Metrodome-ba való 1982-es költözésükkel tudtak eleget tenni a követelménynek.
Az új liga az NFL nevet vitte tovább, és a korábbi két liga a két főcsoport elnevezésében (AFC, NFC) jelent meg. A csoportbeosztások az AFC-ben nem okoztak gondot, de az NFC-ben hosszú vitákat generáltak. Senki nem akart a Dallas Cowboysszal vagy a Vikingsszal összekerülni, viszont a gyenge New Orleans Saintsszel bárki szívesen sorolta volna magát egy divízióba. Az 1970-es végleges egyesülés alkalmával - a létszámban mutatkozó egyenlőtlenség okán - három NFC-beli csapatot az AFC-be tettek át (Baltimore Colts, Pittsburgh Steelers, Cleveland Browns).
Al Davis, a liga fenegyereke
Közben a tévétársaságok is elosztották az új, egyesített piacot. A CBS kapta meg azokat az összecsapásokat, amelyen NFC-gárda játszott idegenben, míg az AFC együtteseinek idegenbeli ütközeteit az NBC nyerte el. A hétfő esti rangadók jogait (Monday Night Football) az ABC birtokolta, így a futball az esti főműsoridőbe is bekerült.
Az egyesülés ellenére eleinte nem tartották azonos erősségűnek a két főcsoportot. Ebben a Green Bay Packersnek is nagy szerepe volt, akik Vince Lombardi irányításával a hatvanas években öt bajnoki címet szereztek, köztük megnyerve az első két AFL-NFL döntőt. Aztán amikor a 3. Super Bowlon, Joe Namath emlékezetes garanciáját követően a New York Jets elverte a Colts alakulatát, a liga vezetői megnyugodhattak, hogy az AFC képes lesz felvenni a versenyt az NFC legjobbjaival.
