A sikert és a kudarcot sokszor egészen apró nüanszok választják el egymástól. Különösen a meccsek hajrájában egy balszerencsés mozdulatnak, egy rossz bírói döntésnek vagy egy értelmetlen szabálynak könnyen felnagyítódhat a szerepe. Ahogy a 2001-es évad rájátszásában Tom Brady esetében is láthattuk, egy apró momentum következtében akár egy karrier is egészen más irányt vehet.
A New England Patriots másodéves irányítója élete első playoffbeli találkozójára készült az AFC divíziós körében, amikor 2002. január 19-én az Oakland Raiders látogatott Foxboroughba. A vendégek a wild card-körben már elbúcsúztatták a New York Jets együttesét (38-24), és a Patriotshoz sem feltartott kézzel utaztak. Olyannyira nem, hogy három negyedet követően 13-3-as előnyre tettek szert.
Brady az első bajnoki címe után
A záró játékrészben aztán Brady hat yardról touchdownt futott (10-13), amivel ismét nyitottá vált az összecsapás. Már két perc sem volt hátra a rendes játékidőből, amikor a pályán igencsak összekuszálódtak a dolgok. A szakadó hóesésben a Patriots ellenfele 41 yardosán tartózkodott, ám időkérése már nem maradt a hazai együttesnek. Brady a snapet követően megkapta a labdát, és azon volt, hogy célpontot találjon magának.
A Raiders védői remek munkát végeztek, ugyanis a Pats irányítója nem lelt megjátszható elkapót. A labdával a kezében olyan sokáig szöszmötölt, hogy a corner blitzből érkező Charles Woodson lecsaphatott rá. A vakoldalról érkező védőből Brady valamicskét észlelhetett, hiszen egy suta dobómozdulatot követően inkább behúzta volna magához a játékszert, mivel egy fumble végképp szertefoszlatta volna a hazai reményeket.
Charles Woodson idén visszatért a Raidershöz
A hazai karmester szándéka nem valósult meg, hiszen Woodson a disznóbőrt egy vetődéssel simán kiütötte a kezéből. Az elszabadult játékszert a Raiders linebackere, Greg Biekert kaparintotta meg. A megszerzett labda azt jelentette volna, hogy három térdeléssel a vendégek jutnak a konferencia döntőjébe. A bírók fumble-t is ítéltek, ám a labdabirtoklási csere okán videón visszanézték a playt.
Hosszú tanakodás következett, amelynek végén a zebrák visszaadták a labdát a Patriotsnak. Mindezt a Tuck Rule-ra alapozva tették. Az említett szabály ugyanis kimondja, hogy ha az irányító a karjának előre irányuló mozdulata közben elveszti a labdát, még ha közben be is kívánja húzni (tuck) azt a testéhez, akkor sikertelen passzt kell ítélni. Amennyiben azonban csak simán behúzza a játékszert, majd elveszti azt, úgy fumble történik.
A Tuck Rule Game után Walt Coleman soha többet nem vezetett Raiders-meccset
Walt Coleman főbíró a vitatható szabály vitatható értelmezése értelmében visszaadta a labdát a Patriotsnak, akik fél perccel a vége előtt Adam Vinatieri mezőnygóljával kiegyenlítettek (13-13). Aztán a hirtelen halálban sem kegyelmeztek. Bradyék megnyerték a pénzfeldobást, és rögtön az első drive-ból annyit meneteltek előre, hogy Vinatieri 23 yardról győztes mezőnygólt szerezhessen (16-13). Így ők jutottak az AFC fináljéba. Ott 24-17-re legyőzték a Pittsburgh Steelers együttesét, és a 36. Super Bowlon a St. Louis Rams sem tudta Bill Belichick fiait megállítani (20-17).
A Tuck Rule Game utolsó két perce
Mint utólag kiderült, a Tuck Rule Game a Patriots 2000-es évekbeli uralkodását és csillogását alapozta meg. A New England ugyanis négy idény alatt három bajnoki címet gyűjtött be, amely a klubot a nagy dinasztiák, Bradyt pedig a szupersztárok szintjére emelte. A Raiders pedig ugyan eljutott a következő nagydöntőre, ahol vereséget szenvedett a Tampa Bay Buccaneerstől (21-48), ám azóta egyszer sem érte el a playoffot.
A sok vitát kiváltó Tuck Rule-tól 2013 márciusában búcsúzhattunk el, amikor a liga tulajdonosai - két tartózkodás mellett - 29-1 arányban vonták ki a kétes szabályt a forgalomból. Természetesen az egyik tartózkodó a Patriots nagyfőnöke, Robert Kraft volt.
Walt Coleman, az ominózus összecsapás főbírójának pályafutása nem tört meg, hiszen a Tuck Rule Game óta is minden évben legalább 13 alapszakasz-meccset vezetett. De talán nem a véletlen műve, hogy a Raiders összecsapására soha többet nem küldték.
