Manapság az NFL-csapatok számára kötelező előírásként szerepel, hogy 53 játékos kaphat helyet az aktív keretükben. Emellett a szabály arról is rendelkezik, hogy egy gárda egy meccsre 45 fős rosterrel mehet. Mindez azonban nem volt mindig így. Olyannyira nem, hogy a távoli múltban rendeztek egy találkozót, ahol az egyik csapat egyetlen cserét sem nevezett az találkozóra, azaz 11 emberrel játszották végig a 60 percet. A mai posztban a Portsmouth Spartans 1932-es hőstettére emlékezünk.
A Portsmouth Spartans korábbi otthona, a University Stadium
Az NFL-ben az 1920-30-as években számtalan kisvárosi franchise szerepelt. Ennek keretében hívták életre az Ohio déli részén elterülő, 42 ezer lakosú Portsmouthban 1929-ban a Spartans gárdáját. Az új egylet nem is habozott a bemutatkozással, hiszen már az alapítását követő esztendő szeptemberében pályára léptek az NFL-ben, és 13-6-os győzelmet arattak a Newark Tornados ellenében. Bár az első idényüket a közepesnek mondható 5-6-3-as mérleggel zárták, 1931-ben hirtelen komoly kihívói lettek az előző két évadban bajnoki címet szerző Green Bay Packersnek.
A felek az 1931-es szezon közepén egyaránt 7-0-0-ás mutatóval álltak, így hamar egyértelművé vált, hogy kettejük közül kerül ki a végső győztes. Mivel sokáig fej fej mellett haladtak, jó esély mutatkozott arra, hogy a decemberre tervezett egymás elleni összecsapás dönthet a győztes javára. Aztán nem került sor semmilyen decemberi meccsre. A Packers 12-2-es mérlegével maga mögé utasította a 11-3-mal végző Spartanst, akik a mindent eldöntő ütközettel bajnoki címet nyerhettek volna. A Green Bay vezetői - kihasználva az időszakra jellemző szabályt, hogy minden csapat maga köti le neki tetsző számban a bajnoki találkozóit - stornózták a nagy rangadót, így a dühöngő portsmouthiak bele kellett törődjenek a második helybe.
A Spartans 1932-es csapata
1932-ben az erőviszonyok némiképp átalakultak, és a trónkövetelő Spartansnak a Chicago Bears lett a legnagyobb ellenfele. Sokáig ugyan a Packers is harcban volt az újabb aranyért, ám december során két vereséget szenvedtek a legnagyobb vetélytársaiktól, és kiszálltak az első helyért folytatott küzdelemből. A Green Bay december 4-én Portsmouthban lépett pályára, ahol a helyiek nem felejtették el az egy évvel korábbi történéseket.
A bosszúvágy éltette őket, és nem mindennapi módját eszelték ki a revansnak. George Clark vezetőedző úgy határozott, hogy a bajnokság végkimenetelét döntő módon befolyásoló összecsapásra egyetlen cserét sem nevez, és mindössze 11 játékossal vívják meg a rangadót. Nos, a számítása bevált. Az azóta "Iron Man Game"-re, azaz a "Vasemberek Meccsére" keresztelt találkozón a Spartans minden idők egyik legfényesebb diadalát aratva 19-0-ra kalapálta el a címvédőt.
George Clark vezetőedző
A nagyszerű győzelemmel a Spartans 6-1-4-re módosította mérlegét, amely a kor szabályai miatt, miszerint a döntetlenek nem számítanak, pontosan megegyezett a Bears 6-1-6-os mutatójával. Mivel az aranyérem kérdését el kellett dönteni, a liga vezetői a történelem első playoffmeccsét rendelték el. Azon a Spartans Chicagóban 9-0-s vereséget szenvedett. Ezzel pedig az a furcsa helyzet állt elő, hogy a 6-2-4-es mérlegével a 10-3-1-gyel végző Packers mögé kerültek, így a harmadik helyre csúsztak a portsmouthi legények.
1933-ban a visszaesés éve következett a Spartans számára, és 6-5-tel végeztek a bajnokságban. Mivel az NFL akkoriban már egyre inkább a nagyvárosi franchise-okat preferálta, az volt a portsmouthiak utolsó éve a ligában. 1933. december 3-án játszották utolsó meccsüket az aprócska településen, amikor a korábbi nagy rivális Bearstől kaptak ki 17-7 arányban. A következő évben az együttes Detroitba költözött, ahol Lions néven folytatták történetüket. Nem is rosszul, hiszen második detroiti idényükben, 1935-ben máris bajnoki címet ünnepelhettek.