NFL-sztorik a múltból

A világ legjobb sportjának felejthetetlen pillanatai. Játékok, meccsek, történetek az NFL 1920 óta íródó históriájából.

Facebook

Kérések, javaslatok

Ha volna olyan NFL-sztori, amelyről szívesen olvasnál, dobd be az ötleted a kommentek közé.

XLI. Az öntouchdownpassz

2013.05.09. 19:58 kothoga

Azt jól tudjuk, hogy az NFL-ben bármi megtörténhet. És ezen kijelentés alatt most nem pusztán azt értem, hogy bármelyik csapat képes legyőzni bármelyiket. Hanem azt is, hogy olykor egészen hihetetlen dolgok történnek a futballpályán. Az elképesztő, az emberi képzeletet felülmúló játékok között előfordulnak sorsfordító esetek, mint láthattuk azt az Immaculate Reception esetében. Emellett léteznek olyan playek, mint például a tökéletes kirúgás, amelyek nem gyakoroltak jelentős hatást a sportágra, mégis sokáig emlékezünk rájuk.

A mai posztban az 1997-es bajnokság hetedik játéknapjára invitálom az olvasót. Az említett esztendő októberének 12. napján ugyanis olyan történt a minneapolisi Metrodome-ban, amely sem addig, sem azóta soha. A Minnesota Vikings a Carolina Panthers fogadta a kellemes őszi napon, még ha az időjárásnak nem is volt jelentősége a lilák fedett arénájában. A meccs előtt a hazaiak 4-2-es mérleggel álltak, míg a vendégek 2-3-as mutatóval érkeztek az északi városba.

Brad Johnson.jpgBrad Johnson, a Vikings mezében

Az összecsapás első negyedében nem születtek pontok, hogy a folytatásban mindkét együttes egy-egy touchdownt szerezzen. Hazai oldalról előbb Cris Carter húzta Brad Johnson irányító hatyardos passzát, amelyre a Panthers részéről Wesley Walls 16 yardos touchdownelkapással válaszolt. A szünetre a felek 7-7-es eredménnyel vonultak, hogy azt követően a harmadik 15 perc ismét pont nélkül záruljon.

Aztán a negyedik negyed elején valami egészen különleges játék őrjítette meg a szurkolókat. A vendégek háromyardosán járva a Vikings irányítója, Brad Johnson a tight endje, Andrew Glover kezébe kívánta varázsolni a labdát. Az átadás azonban nem jött létre, mivel a Panthers nose tackle-je, Greg Kragen belekapott a játékszerbe. A disznóbőr felpattant, és rövid légi utat követően a meglepett karmester kezében kötött ki.

Johnson gyorsan eszmélt. Néhány pillanatig mintha újabb célpontot keresett volna, majd belátta, hogy az elkapóit remekül lefedezték a vendégvédők. Ekkor felismerte, hogy ő maga is befuthat a célterületre. Így a jobb oldal felé indult, és a blokkoknak köszönhetően viszonylag könnyen elérte az end zone-t (14-7). A touchdown természetesen hatalmas boldogságot okozott a Vikings-híveknek. Aztán az ovációt követően konstatálhatták a tényt, hogy az irányítójuk a saját passzából szerzett elkapással jegyzett hatpontos találatot. Ilyen furcsaságra pedig még soha nem került sor az NFL 1920 óta íródó történetében.

Brad Johnson touchdownpassza Brad Johnsonnak

A párját ritkító játékra a Carolinának még volt válasza (14-14), ám mint később kiderült, mindez kevés volt a vendégektől. A hazai futó, Robert Smith, aki a meccsen 120 futott yardig jutott, négyyardos futással ugyanis eldöntötte az összecsapást (21-14). Ennek következtében a Vikings 5-2-re módosította a mérlegét, míg a Panthers 2-4-es mutatóval utazhatott vissza Charlotte-ba. Az NFL történetének egyetlen öntouchdownpasszát pedig az NFL Networkön minden idők kilencedik legszerencsésebb jelentének választották.

A bejegyzés trackback címe:

https://nflhistory.blog.hu/api/trackback/id/tr685291854

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Trottervoltam 2013.05.10. 09:10:11

Most vonult vissza Alex Fergusson, és az ESPN-en is szavaztatnak a best ever coach címre.
Szerinted ki a vala volt (van) legjobb? Volt-e valaha olyan sikeres edző, akinek az utódja ne bukott volna csúfosan? (nekem csak Tomlin jut eszembe, de az én tudásom nem igazán vonatkozik 2000 előttre.)

kothoga 2013.05.10. 09:21:17

@Trottervoltam: Nálam hárman esélyesek a legjobb címre.
1. Vince Lombardi, aki a Packersszel kilenc év alatt ötször nyert bajnokságot. Őt nem kell bemutatni, a nevét mindenki ismeri. Egyetlen érv szól ellene, hogy akkoriban még kevesebb volt a csapat és gyengébb volt a színvonal. Ezzel együtt kétségtelenül megelőzte a korát.
2. Chuck Noll, aki a Steelersszel a hetvenes években hat év alatt négyszer lett Super Bowl-győztes (ez a legtöbb vezetőedzőként). Utána Bill Cowher következett, majd Mike Tomlin. Mindketten sikeresek voltak, de Nollt nem tudták utolérni.
3. Bill Belichick. Ugyancsak legenda a maga módján. Bő egy évtized alatt öt nagydöntő, négy év alatt három aranygyűrű. Az NFL sosem volt ilyen erős és népszerű, mint manapság, ez mellette szól.
Ha én szavaznék, Vince Lombardi kapná a voksomat.

Trottervoltam 2013.05.10. 13:14:11

Paul Brown? Bár rá most valamelyest szégyent hoz a Browns. Vagy akkor is gyengébb volt az NFL.

kothoga 2013.05.10. 13:28:32

Ő a negyedik. A Browns kimagasló csapat volt az AAFC-ben, majd az ötvenes években is. Igazából nehéz ezeket a korszakokat összehasonlítani, mert nem tudjuk, mi lenne, ha a 60-as évek Packerse játszana az ötvenes évek Brownsával.

Norman Nailer 2013.05.11. 16:42:50

Chuck Noll mellett szól, hogy egy örök vesztes csapatot vett át (előtte playoffba sem jutottak soha) és formálta át teljesen; a SB éra legsikeresebb klubjává. Ráadásul a tulajdonosi kör közben változatlan maradt, tehát egyértelműen Nollnak tulajdonítható a siker.
süti beállítások módosítása