Peyton Manning, az Indianapolis Colts korábbi, a Denver Broncos jelenlegi irányítója kétségtelenül az utolsó percek embere. Ha az utolsó két percben a csapata nem áll nyolc pontnál nagyobb hátránnyal, és a veterán klasszis a pálya bármely pontján megkapja a labdát, akkor csak ritkán van menekvés az ellenfél számára. A klasszikusnak számító kétperces drive-val rengeteg találkozót megnyert karrierje során, ám amit 2003. október 6-án láttunk tőle (és a Coltstól) Tampában, az szinte minden képzeletet felülmúl.
Peyton Manning, a Colts nagyágyúja
Az 2003-as év elején megrendezett Super Bowlon a Tampa Bay Buccaneers 48-21-re páholta el a Raiders együttesét. Ennek megfelelően a Bucsot tartották a liga egyik legjobbjának abban az esztendőben, akiknek a védelme különösen erősnek számított. Igaz volt ez a akkor is, ha az ötödik játéknapra fordulva a floridaiak már begyűjtöttek hazai pályán egy hosszabbításos vereséget a Carolina Panthers elllen (9-12), és így csak 2-1-es mérleggel álltak (már túl voltak a bye weekjükön). Velük szemben a Colts szárnyalt, és Manningék úgy érkeztek 4-0-s mérleggel a Tampához, hogy az előző fordulóban 55-21-re gázolták el New Orleansban a Saints alakulatát.
Az ütközet pikantériáját adta, hogy Tony Dungy, a Colts mestere 1996 és 2001 között hat idényen át töltötte be a Bucs vezetőedzői posztját, így szinte előkészítette a csapat előző szezonbeli bajnoki címét. Ezzel együtt a hazai együttes az érzelmeit az öltözőben hagyta, mivel 55 percnyi játék után 35-14-es Bucs-vezetést mutatott az eredményjelző. Az első 30 percben a Tampa lenullázta ellenfelét (21-0), amely a folytatásban némileg magához tért, ám Marvin Harrison és Ricky Williams touchdownjára mindkétszer érkezett válasz a piros-feketéktől. Különösen fájdalmas lehetett a vendégek számára Ronde Barber 29 yardos visszahordott touchdownja (35-14), mivel a Bucs cornere bő öt perccel a vége előtt Manning egyetlen interceptionjét torolta meg ily módon.
Egy igazi úriember: Tony Dungy, a Colts mestere
A borzalmasan nehéz helyzetben a Colts nem adta fel a küzdelmet, és a futball istenei áldásukat adták a hihetetlen feltámadáshoz. A Tampa kirúgását követően a vendégek egészen a hazai 12 yardos vonalig hordták vissza a labdát. Manning számára ez a távolság nem jelentett akadályt, és 3:37-tel a vége előtt James Mungro háromyardos futása után már csak 14 volt a differencia a csapatok között (35-21). Nem sokáig. A Colts sikeres onside kickje után ismét a vendégek támadóegysége lépett pályára, és ismét nem hiába. Ezúttal egy hat playből álló, 58 yardos drive-ot láthattak a szurkolók, amely Harrison 28 yardos elkapásával zárult (35-28).
Mivel ekkor még 2:29 maradt a meccsből, a Tampa rajongói elkezdték rágni a körmüket. A Bucs ugyan megkapta a labdát, ám nem tudtak vele mit kezdeni, így a kétperces figyelmeztetés után a hazaiak puntra kényszerültek. Manning pedig, ha már megkapta a lehetőséget, élt is vele. Öt play során 85 yardot termeltek a vendégek, és 35 másodperccel a vége előtt Williams egyyardos futása, valamint az azt követő extra pont már az egyenlítést jelentette a Coltsnak.
A hosszabbítás előtti pénzfeldobás a Bucsnak kedvezett, de a hazaiak a rendes játékidő után a ráadásban is elszalasztották a győzelmi esélyeiket. Csupán az Indy 41 yardosáig jutottak, ahol puntra kényszerültek. Ekkor egy hadvezér magabiztosságával ismét pályára lépett Peyton Manning, és aki ránézett, tudta, a Tampa támadóira ezen a meccsen már nem lesz szükség. A Colts karmestere 14 játékból álló, 76 yardos támadást komponált, miközben a Tampa 11 yardosára vezette az övéit. Igaz, előbb Mike Vanderjagt, a vendégek rúgója kihagyott egy 40 yardos mezőnygól-kísérletet, ám a bírók szabálytalan ugrás (leaping) miatt visszafújták az esetet és megbüntették a Bucsot. A 29 yardról megismételt kísérletet aztán Vanderjagt berúgta (35-38), így a Colts 5-0-s mérleggel utazhatott vissza Indianapolisba.
Az emlékezetes meccs összefoglalója
A kék-fehérek a 2003-as szezonban 12-4-es mutatóval jutottak rájátszásba. Ott előbb a Denver Broncost (41-10), majd a Kansas City Chiefset ütötték el a továbbjutástól (38-31), hogy a foxborói AFC-döntőben Tom Brady Patriotsa ellen számukra is véget érjen az idény (14-24). A Tampa a bajnoki címet követő évadban csupán 7-9-es mérleget ért el, amely csak a harmadik helyre volt számukra elég az NFC Délben, így a playoffra vonatkozó esélyeiket is már november közepe táján fel kellett adniuk.
