Néha láthatunk olyan dolgokat a futballpályákon, amelyek nem változtatnak meg sorsokat, pusztán hihetetlen, hogy megtörténnek. 2012. január 8-án a denveri Sports Authority Fielden megrendezett AFC wild card-meccs első másodpercei pontosan ennek szellemében zajlottak. Ezen a hideg téli napon az AFC Nyugat bajnoka, a Denver Broncos a Pittsburgh Steelers együttesét fogadta.
A coloradói csapat kezdő irányítója a 2011-es szezon második felében Tim Tebow lett, aki néhány egészen valószerűtlen győzelemmel tette le névjegyét az NFL-ben. A rendkívül vallásos játékos hihetetlen erőket volt képes mozgósítani a legnehezebb szituációkban, és soha nem adta fel a győzelemért való küzdelmet. Végül ezen az estén is ő lett az igazi főszereplő, de sokáig úgy tűnt, hogy elhappolhatják előle a dicsfényt.
Az összecsapás előtt a pénzfeldobás utáni választás úgy hozta, hogy az első támadás joga a Steelers csapatát illeti meg. Ennek megfelelően Matt Prater, a Broncos rúgója helyezte le a labdát a saját 35 yardos vonalára, hogy onnan küldje azt a másik célterületen álló Antonio Brown irányába. Mióta a kezdőrúgás helyét áttették a 30-asról a 35-ös vonalra, a kickoffok többnyire unalmassá váltak, hiszen a legtöbbször touchbackkel végződnek, amely után az ellenfél a saját 20 yardosáról indíthatja a támadást.
Matt Prater, a Broncos rúgója
Ez a kickoff is touchbackkel végződött, ám egészen másként, mint ahogy azt megszokhattuk. Prater minden erejét beleadta a löketbe, és a játékszer gyönyörű ívet leírva szállt a vendégek célterülete felé. Egészen pontosan kicsit azon is túl, és a labda pontosan a kapu keresztlécén csattant. Onnan élesen visszavágódott a pályára, és először a 10 yardoson belül érintette a földet. Ezt követően néhány kiszámíthatatlan pattogás következett, majd a nézők legnagyobb ámulatára - a két hashmark között - pontosan a 20 yardos vonalon állt meg.
Ilyen a tökéletes kirúgás
Sokáig úgy tűnt, hogy ezt a megmozdulást nem lehet felülmúlni a meccs leghihetetlenebb játéka címért. A valószerűtlensége okán minden bizonnyal nem is lehetett volna, de az ütközet hosszabbításában Tebow - a szokásos esetlen mozdulatával - pontos passzt adott Demaryius Thomas számára, aki pazar vágtával és az abból szerzett touchdownnal eldöntötte a 3:16 Game-re keresztelt mérkőzést.
Thomas parádés futása a győzelemért
A 3:16 egy Bibliából vett idézetre utal, amely János evangéliumának 16. soraként ismert: "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Ezek a szavak Tebow kedvencei a szent könyvből. Az irányítót olyannyira lenyűgözi a fenti mondat, hogy néhány egyetemi meccse alkalmával a szeme alatti fekete csíkba a "John" és a "3:16" feliratot festette.
Tebow és a bibliai idézet "sorszáma"
És hogy miért keresztelték a fenti meccset 3:16 Game-re? Nos, az okok a következők:
- A meccsen Tebow 316 yardot passzolt.
- Mivel ezt 10 átadásból hozta össze, így egy passzból átlagosan 31,6 yardot nyert a csapatának.
- A hosszabbítás perceit az amerikai háztartások 31,6 százaléka nézte.
- A találkozón a Steelers 31 perc 6 másodpercet birtokolta a labdát.
- Az összecsapás egyetlen interceptionjét Ben Roethlisberger 3.&16 szituációban dobta.
Ha tetszett a cikk, kérlek, nyomj egy lájkot, és csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz!
