NFL-sztorik a múltból

A manapság szinte elcsépelt "Who dat?" (Ki az?") kifejezés eredetének megtalálásához több mint száz évet kell visszautaznunk az időben. Akkoriban vándorénekesek előadásaiban és kabarékban fordult elő, amelyet onnan átvettek a jazz és más műfajok énekesei, zenészei is. Mára azonban igen kevesen maradtak, akik ennek a nyelvtanilag helytelen formulának, amelyet a New Orleans Saints szurkolótábora gyakorlatilag kisajátított magának, ismerik a történetét.

Teljesen nyilvánvaló, hogy abban a ligában, ahová rengeteg játékos a társadalom legalsóbb rétegeiből érkezik, nem idegen jelenség a botrány. A hirtelen megjelenő hírnév és a gazdagság még egy arra tudatosan készülő fiatal számára is komoly buktatókat rejt magában. Egyes játékosok könnyen megrészegülnek az érzéstől, hogy számukra immár minden elérhető és megengedhető. Ez a viselkedés aztán könnyen torkollhat egetverő balhékba.

A legtöbb NFL-játékos már gyerekkorától kezdve arra készül, hogy egyszer majd a profik közé kerül. Ennek megfelelően napjaink sztárjai közül a legtöbb játékos karrierje már középiskolás kora óta visszakövethető. Onnan már ösztöndíjjal kerülnek be a legjobb egyetemekre, ahol megkapják azokat az alapokat, amelyek később sikeres profivá teszik őket. Azonban vannak, akik egészen másként jutnak el az NFL-ig.

Az NFL-ben igen sokféle stadionban rendeznek találkozókat. Találunk arénákat (az oaklandi Coliseumot vagy a San Francisco-i Candlestick Parkot), amelyeket eredetileg baseballra terveztek, nem kevés közöttük a fedett csarnok, amelyek építésekor az elemek kiküszöbölése volt prioritás, de például a dallasi aréna esetében tetten érhető a tulajdonos megalomán hajlama is. A színes palettán azonban létezik egy gyöngyszem, amelyet a szurkolók szinte egyöntetűen a világ legnagyszerűbb futballstadionjának tartanak.

Talán az egyik legérthetetlenebb szabály az NFL-ben, hogy a touchdownt szerző játékosra túlzott gólöröm miatt sárga zászlót dobnak. Ráadásul az idei évben még tovább is szigorították a pontszerzés után megengedett magatartási vonalat. Ilyenkor kissé olyan érzése van az embernek, mintha ebben a ligában még rendesen örülni sem volna szabad. Pedig nem volt ez mindig így.