Ezekben a napokban számtalan kreatív sisakformációt láthatunk. Úgy tűnik, hogy ezzel egyidejűleg a liga meg is elégelte a játékosok színesebbnél színesebb ötleteit, és mostantól csak annak engedélyezik az egyedi ráccsal ellátott fejvédő használatát, akinél azt orvosi véleménnyel alátámasztott egészségi probléma indokolja. A rácsok jelenkori virágzásának bűvöletében azonban vajmi keveset tudunk arról, az arcot védő szerkezet miként vált a futball részévé. Hiszen a sportág hőskorában, különösen amikor a fiúk még bőrsisakban aprították egymást, szó sem volt sisakrácsról.
Az 1953-as szezon nyolcadik játéknapján aztán történt valami, amely döntő hatást gyakorolt a fejvédők átalakulására. November 15-én San Francisco 49ers látogatott a Cleveland Brownshoz, és a hazaiaknak azzal az eltökélt szándékkal léptek pályára, hogy a 7-0-s mérlegüket újabb sikerrel egészítsék ki. A dolgok azonban váratlanul nehézzé váltak clevelandi oldalon. A félidei pihenőig a hazaiak csupán 10-7-es vezetésre tettek szert, miközben a Browns korszakos irányítója, Otto Graham komoly szájsérülést szedett össze.
Karrierje során Graham 10-ből 10-szer vezette döntőbe a Brownst
A Niners linebackere, Art Michalik egy elkésett ütéssel telibe találta a karmester ajkait, amelyekből ömleni kezdett a vér. A körülmények majdnem lehetetlenné tették Graham pályára való visszatérését, bár ő ragaszkodott a folytatáshoz. A játékos ajkait a szünetben 15 öltéssel varrták össze, így egy újabb, szájra mért ütésnek beláthatatlan következményei lettek volna. A Browns felszerelésért felelős menedzsere, Leo Murphy azonban remek ötlettel állt elő.
Azt javasolta, hogy rögzítsenek Graham sisakjára egy rácsszerű, mindössze egy ívből álló eszközt, amely megvédi a száját a további sérülésektől. Ez így is történt. A dolog sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a csapat sztárja a második félidőben 10 passzából kilencet célba juttatott, és ha nehézségekkel is, de a Browns 23-21-re megnyerte az összecsapást. Mindez komoly inspirációt jelentett a játékosok biztonságáért felelős vezetők számára. Egyértelműnek tűnt, hogy a sisakráccsal tovább tudják mérsékelni a profi sportolókat fenyegető kockázatokat.
Az első "sisakrács"
Ennek hatására a Graham sisakját gyártó Riddell cég megalkotta az első Lucite-maszkot. Ez volt az első olyan rács, amelyet arra terveztek, hogy a fejvédőhöz rögzíthessék. Korábban is léteztek arcot védő szerkezetek, ám azok használatához ki kellett fúrni a sisakot. Elsősorban sérült játékosok csatolták fel azokat, hogy a lábadozás időszaka alatt ne érje őket újabb ütés. A Lucite-rács, amelyet a Browns játékosai az 1953-as idény második felében rendszeresen viseltek, gyorsan népszerű lett. A mai napig ezt tartják az első hivatalos sisakrácsnak.
Később egyszerűbb arcvédő került Graham sisakjára
Sajnálatos módon a Lucite-rács hidegben porhanyóssá vált, és nagyobb erőhatás alkalmával gyakran eltört. Ennek okán nyilvánvaló volt, hogy további fejlesztések szükségesek. Graham az erre irányuló beszélgetések során így fogalmazott a technikai tanácsadó számára: "Olyasvalamit csináljatok, amely illeszkedik a sisak elejéhez, nem nagyobb a kisujjamnál és kellően erős. Azt akarom, hogy ellenálljon a véletlen rúgásnak, vagy ha ököllel, könyökkel ütik. Azt az érzést keltse, hogy inkább valaki mást kellene megütni. De legyen elég könnyű, nem több, mint egy uncia (néhány dekagramm)."
A Browns vezetőedzője, Paul Brown úgy írta le Graham sisakrácsát, hogy az egy egyszerű, szürke pánt, amely gumiból és műanyagból készült. Amint megérkezett hozzájuk a prototípus, valamennyi játékosának azt ajánlotta használatra. Nem sokkal később más csapatok is rákaptak, és néhány szezon elteltével az egész liga számára szabványként gyártották és szállították.
Az ifjú Paul Brown, a Cincinnati Bengals stadionjának névadója
A idők folyamán a további védelem érdekében több rács került a játékosok arca elé. Az egyrácsos megoldást már csak a legkeményebbek használták. 2004-ben jött el az idő, hogy az eredeti arcrácsot az általa nyújtott elégtelen védelem miatt betiltsák. A liga illetékesei néhány idény erejéig még átmeneti időszakot határoztak meg, és az egyrácsos arcvédő 2007-ben vonult végleg nyugdíjba. Utoljára a Browns puntere, Scott Player viselt hasonlót. Ő ráadásul olyannyira lazán rögzítette a rácsot a sisakjára, hogy a rúgások alatt az hintázni tudott az álla előtt.
Scott Player nem féltette az arcát és a bajszát
