A futballban a negyedik kísérlet helyett a támadók legtöbbször elpuntolják a labdát, hogy ellenfelük a lehető legtávolabbi pozícióból próbálhassa meg bevenni a célterületüket. Főként a második és a negyedik végén azonban adódhatnak olyan helyzetek, amikor nekimennek negyedikre. Ezen játékok során túlnyomórészt néhány yardot kell csak megtenni az újabb first downig. A meccsek végén a hátrányban lévő együttesek azonban ennél kockázatosabb eseteket is bevállalnak annak érdekében, hátha összejön számukra az egyenlítés vagy a győzelem.
Minden idők egyik leghíresebb negyedik downos játékára 2004. január 11-én a philadelphiai Lincoln Financial Fielden került sor. Ezen a hideg téli napon a a rájátszás divíziós körében a Green Bay Packers lépett pályára a Philadelphia Eagles vendégeként. A hazaiak az NFC legjobbjaként csak ekkor kapcsolódtak be a playoff küzdelmeibe, míg a Packers egy hosszabbításos találkozón gyűrte le a Seattle Seahawks csapatát. Érdekes ómen volt, hogy a 2003-as az alapszakaszban az Eagles a 12-4-es mérlege ellenére otthon csupán 5-3-as mutatót jegyzett. Igaz, a három hazai vereségből kettőt még szeptemberben gyűjtöttek be Donovan McNabbék. Arra viszont szívesen emlékeztek az Eagles rajongói, hogy csapatuk a 10. játéknapon Green Bayben 17-14-re győzni tudott.
McNabb 11 éven át szolgálta az Eaglest
Ennek megfelelően az esélyek inkább hazai sikert prognosztizáltak. Minderre a vendégek fittyet hánytak a találkozó elején, amikor gyorsan 14-0-s előnyre tettek szert. Mindkét pontszerzés főszereplője a wisconsiniak legendás irányítója, Brett Favre, valamint elkapója Robert Ferguson volt. A duó előbb az első negyed közepén egy 40 yardos touchdownt hozott össze, majd az első 15 perc végéhez közeledve 17 yardos légiattak után is eredményesnek bizonyult. Fokozta az Eagles gyötrelmét, hogy a két hatpontos között megbízható rúgójuk, David Akers 31 yardról hibázott. A kezdeti sokkot követően a hazaiak a folytatásban mozgósították a vésztartalékaikat, amelynek köszönhetően McNabb még a nagyszünet előtt hétyardos touchdownpasszt adott Duce Staleynek (7-14).
Pont nélküli negyed következett, majd a záró játékrész legelején Todd Pinkston 12 yardos elkapása már a hazai egyenlítést jelentette (14-14). Ezt követően több labdabirtoklási csere után ismét a Packers ragadta magához a vezetést. Már öt perc sem volt hátra a meccsből, amikor Ryan Longwell 21 yardos mezőnygóljával újfent a vendégek álltak jobban (14-17). Az ellenakcióból az Eagles nem tudott pontokat tenni a táblára, ám a puntjuk után a Packers is puntra kényszerült. 2:22 volt hátra a rendes játékidőből, amikor a hazaiak a saját 20-asukról indíthattak támadást legalább az egyenlítésért. Bár első kísérletre Staley rögtön 22 yardos futást mutatott be, McNabb -16 yardos sackje után két sikertelen átadást mutatott be. Ezzel pedig a saját 26 yardosukon 4.&26 elé néztek a philadelphiai legények.
Brian Dawkins az Eagles mezében
Az addig megbízhatóan teljesítő Packers-védelem ellen mindez szinte reménytelen helyzetnek tűnt, ám a hazaiaknak muszáj volt first downra hajtaniuk. Aztán gyorsan kiderült, hogy amire vállalkoznak, az korántsem lehetetlen küldetés. A snapet követően az Eagles három elkapót küldött a pálya három részén előre. Néhány hátralépés után az Eagles irányítója végül a középső útvonalat futó Freddie Mitchell kezébe varázsolta a labdát. Ugyan három Packers-védő is körbevette a hazaiak elkapóját, ő gond nélkül húzta le a játékszert. Már elsőre is egyértelműen látszott, hogy a receiver megszerezte az első kísérletet, így természetesen a bírók is first down jeleztek.
A kulcsjáték megoldása önmagában még nem lett volna elég az egyenlítéshez, így az Eagles tovább robogott. Néhány játékot követően Akers rúghatott 37 yardról mezőnygólt, amellyel a kicker egalizálta az eredményt (17-17). Jöhetett tehát a hirtelen halál. A hosszabbítás előtti pénzfeldobás a hazaiaknak kedvezett, ezzel elsőként ők kíséreltek meg véget vetni a találkozónak. Erőfeszítésüket nem koronázta siker, és gyorsan puntra kényszerültek. Mint kiderült, Favre újbóli pályára engedése lett a sikerük záloga. A Packers irányítója ugyanis rögtön első hosszabbításos passzából interceptiont dobott, amelyet a labdát lehalászó Brian Dawkins egészen a vendégek 34-éig vitte vissza. Néhány játék után Akers 31 yardról rúghatott a győzelemért, amelyet nem is hagyott kihasználatlanul (20-17).
A hajrá és a hosszabbítás sorsdöntő játékai
Bár a meccsen nyolc sacket kapott, illetve egy fumble-t is elvesztett, McNabb stabil pontja volt az Eagles támadóinak. A legnagyobb húzásának persze a 4.&26 first downra váltása bizonyult. „Abba a pozícióba akartam dobni a labdát, ahol Freedie versenghetett érte. Nagyszerű játék volt Freddie részéről” – mondta a meccs után McNabb, aki 107 futott yardjával megdöntötte az irányító által playoff-összecsapáson futott legtöbb yard rekordját. A hosszabbításbeli interceptionjével Dawkins is sokat tett hozzá a győzelemhez. „Azt mondták a többiek, hogy (Favre) ad számomra esélyt egy nagy játékra. Ha megnézik a videót, pontosan ezt tette” – nyilatkozta az Eagles safetyje. Győzelmével az Eagles lépett az NFC-döntőbe, ahol egy héttel később hazai pályán simán kikapott a Carolina Pantherstől (3-14).
