Közismert tény, hogy minden idő futballidő. Ebben a sportágban nem lehet kifogás, ha esik, ha havazik, ha fagy, ha fúj a szél, vagy ha forróság tombol. Ennek megfelelően 2005. november 13-án a 75-80 km/órás széllökések ellenére sem merült fel, hogy elmaradjon a Chicago Bears-San Francisco 49ers összecsapás. Holott az erős szél igencsak rányomta bélyegét a játékra.
A Soldier Field az egyik legszebb aréna a ligában
Minden idők egyik legszelesebb találkozóján a nézők már a bemelegítés során rendkívül jól szórakoztak, amikor a játékosok megkíséreltek alkalmazkodni a nem mindennapos feltételekhez. A viharos szélnek köszönhetően már az 5-10 yardos passzok sem jöttek össze számukra, a long snapek próbáiról nem is beszélve. A találkozó legmókásabb jelenetére viszont egészen a pont nélküli első negyed végéig kellett várni. Ekkor Robbie Gould, a Bears rúgója 39 yardról majdnem a szögletzászlót találta el (a videón 0:30-nál).
Robbie Gould munkában
A folytatásban Gould San Francisco-i kollégája, Joe Nedney került rivaldafénybe. A vendégek rúgója előbb azt a hőstettet hajtotta végre, hogy 30 yardról mezőnygólt szerzett, majd a félidő legvégén egy rossz edzői húzás katasztrofális következményeket vont maga után. A 49ers trénerei az utolsó másodpercekben ugyanis 52 yardról mezőnygól-kísérletet rúgattak Nedneyvel.
Joe Nedney, a 49ers korábbi rúgója
A kiszámíthatatlan széllökések miatt az rövidnek bizonyult a kelleténél, és a labda az erre számító returner, Nathan Vasher kezeibe került. Vasher némi habozás után megkezdte a visszahordást, amely rendkívül kalandosra sikerült, ám a végén minden idők akkori leghosszabb touchdownját (108 yard) ünnepelhette a hazai publikum (1:23-nál). A rúgó védelmében érdemes hozzátenni, hogy az extrém körülmények ellenére ez volt az egyetlen hibája az összecsapáson, hiszen négy kísérletéből három mezőnygóllal zárult.
Nathan Vasher óriási visszahordást mutatott be
A 7-3-as első félidő után a második 30 perc sem hozott pontesőt. A meccs második, egyben utolsó touchdownját a sérülést szenvedett Cedric Benson helyét átvevő cserefutó, Adrian Peterson (nem elírás, bár semmi köze a Vikings mai sztárjához) szerezte. Rajta kívül újfent csak a rúgók mutatták magukat, így végeredményben a Bears 17-9-re nyerte a furcsa találkozót. Bensonnál rosszabbul járt a vendégek safetyje, Tony Parrish, aki a küzdelem során eltörte a bal lábát.
Így festett Orton a Bears mezében
Az erős szél miatt a passzjáték éppen csak vegetált mindkét oldalon. Ebben a Bears irányítója, Kyle Orton bizonyult jobbnak, aki egészen elfogadhatónak mondható 8/13-as pontosság mellett 67 passzolt yardig jutott. Igaz, a statisztikáit egy interception is rontotta. A vendégek karmestere, Cody Pickett az első félidőben mindössze két sikertelen átadást jegyzett, hogy az ütközet végén 1/13-as mutató mellett 28 passzolt yarddal és egy interceptionnel zárjon. Egyetlen jó átadását Brandon Lloyd gyűjtötte be.
Pickett a negyedik számú irányítónak számított San Franciscóban
Szintén nehezen alkalmazkodott a feltételekhez Bobby Wade, a Bears visszahordóként is funkcionáló elkapója. A hazai játékos a meccsen négy fumble-t vétett, ezek közül hármat puntot követően. Az egyiket ráadásul a 49ers gyűjtötte be a hazai kétyardos vonalon, ám a ligában tökutolsó San Francisco-i támadóegység nem élt a kínálkozó lehetőséggel. Előbb 12 emberük volt a pályán, majd időhúzásért kaptak újabb büntetést, amely után Nedney végül 29 yardról szerzett mezőnygólt.
A meccs összefoglalója
Győzelmével a Bears 6-3-ra módosította mérlegét, miközben hazai pályán - egy vereség mellett - a negyedik sikerét aratta. A 49ers ezzel szemben a találkozó után 2-7-es mutatóval szerénykedett úgy, hogy a kaliforniaiak idegenben négyből négyszer kaptak ki.
