2001. szeptember 30-án viszonylag kevesen fókuszáltak igazán az NFL-re. Bár a stadionok azon a hétvégén is megteltek, az Egyesült Államok és a világ többi része még a néhány héttel korábbi New York és Washington elleni terrortámadás okait és következményeit boncolgatta. Pedig a 12 évvel ezelőtti bajnokság harmadik játéknapján, a New England Patriots-Indianapolis Colts AFC Kelet csoportderbijén (!) egy olyan rivalizálás debütálásának lehettünk szemtanúi, amely óriási hatást gyakorolt a futball mai arculatára.
Az idényt két zakóval indító Patriotsnál a második fordulóban belső mellkasi vérzést elszenvedő irányító, Drew Bledsoe nem vállalta a játékot, így a helyén a 2000-es draft hatodik körében megszerzett Tom Brady - karrierje során először - lépett pályára kezdőként. A találkozó előtti elemzések megjegyezték, hogy Brady már a negyedik kezdő irányító lesz a hazaiaknál azóta, hogy a gárda az 1993-as játékosbörze első pickjével kiválasztotta Bledsoe-t. A 2-0-s mérleggel álló, az első két fellépésén 87 pontot jegyző vendégeknél természetesen a már negyedik szezonját futó Peyton Manning vezette harcba az övéit. A Colts számára ezzel együtt sem volt biztató előjel, hogy az előző nyolc foxborói fellépésükből hét alkalommal vereséget szenvedtek.
A két rivális rajzon...
Nem kis meglepetésre a félidei pihenőre 20-0-s hazai vezetéssel vonultak a csapatok. A Patsnek Antowain Smith négyyardos futásból szerzett vezetést (7-0), majd Adam Vinatieri két mezőnygólja között Otis Smith cornerback 78 yardról hordta vissza Manning interceptionjét (20-0). A harmadik negyedben Vinatieri ismét betalált (23-0), aztán Manning tett kísérletet arra, hogy jóvátegye korábbi bakiját, és 10 yardról futott touchdownt (23-7).
... és az életben
A záró 15 percben Kevin Faulk hatpontosával tovább nőt az együttesek közötti differencia (30-7). Azt követően ismét Manning került fókuszba, de nem úgy, ahogy azt a Colts rajongói szerették volna. Újabb interceptionjét Ty Law hordta vissza az end zone-ba (37-7). A hajrában Peyton Marcus Pollard tight endnek osztott ki egy touchdownpasszt (37-13), hogy a meccs úgy fejeződjön be, ahogy elkezdődött: egy Antowain Smith-touchdownnal (44-13).
A két irányító az összecsapás után távolról sem került az érdeklődés középpontjába. Ugyan Manning neve már közismert volt a ligában, ám 196 passzolt yardja melletti egy touchdownpasszát és három interceptionjét még némileg a rutintalanság, valamint a rá olykor jellemző túlvállalás számlájára írták. Brady statisztikái pontosan annyira semmitmondóak voltak, mint a legtöbb szurkoló számára az akkor 24 esztendő karmester neve. A Pats támadóegysége korántsem rá építette a taktikáját. Az irányító 168 passzolt yardja (0 TD, 0 INT), valamint 13/23-as passzpontossága nem utalt arra, hogy az eredetileg kétmeccses kihagyást tervező Bledsoe többet nem tér vissza a karmesteri posztra, majd a következő évadban már a Buffalo Bills játékosa lesz.
Drew Bledsoe-nak mennie kellett Foxboróból
Brady egyébként - későbbi higgadt önmagát előrevetítve - korántsem nyilatkozott eksztázisban a találkozó után. "Megpróbáltam előre elképzelni a dolgokat, amelyek bekövetkezhetnek ezen a meccsen, minden lehetőséget. Ám sosem gondoltam volna ilyen sima győzelemre" - mondta az irányító. A mérlegét 1-2-esre módosító Patriots játékosai közül a return touchdownt szerző Otis Smith nyilatkozata volt figyelemre méltó. "Az emberek minden bizonnyal meglepődnek majd, de mi csöppet sem vagyunk meglepettek. Tisztában vagyunk azzal, hogy nagyon jó csapatunk van" - jelentette ki Smith. A 44 hazai pont egyébként igencsak váratlan volt, hiszen a Pats támadósora az előző 78 meccsen nem szerzett, míg a Colts a korábbi 48 találkozóján nem engedett ennyit.
Az egyre inkább összeálló Patriots három hét múlva Indianapolisban is elverte Coltsot (38-17). November közepén még csak 5-5-tel álltak Bradyék, hogy az alapszakasz utolsó hat találkozóját egyaránt behúzzák, és 11-5-ös mutatóval csoportgyőztesként kerüljenek a rájátszásba. A többi pedig már történelem. Bill Belichick fiai a pihenőhét után az Oakland Raiders és a Pittsburgh Steelers ellen is sikert arattak, hogy a St. Louis Rams elleni nagydöntőn bezsebeljék történetük első bajnoki címét. A 36. Super Bowlon pedig a néhány hónappal korábban még ismeretlen irányító nyerte el a meccs legjobbjának járó MVP-díjat.
A 36. Super Bowl utolsó drive-ja