Aki azt hiszi, hogy a sportesemények kimenetelének anyagi haszon érdekében történő szándékos alakítása új keletű trend, az nagyot téved. Az is téved, aki úgy vélekedik, hogy - nevezzük nevén - a bunda csupán az európai labdarúgásban ismert fogalom. Fejezzük ki reményünket, hogy a mai NFL-ben a találkozók olykor váratlan eredményei kizárólag a két megmérkőző fél aznapi formájától függenek. Ugyanakkor azt tények támasztják alá, hogy a profi futballban is előfordult már olyan eset, amikor az anyagi nyerészkedés utáni vágy a kelleténél erősebbnek bizonyult.
Valami hasonló ez következett be az 1946-os NFL-döntő előtt, amelyre a New York-i Polo Groundon került sor. Hiába volt azonban a hazai pálya vélelmezhető előnye, a bukmékerek a nyugati divízió győztesét, a Chicago Bearst 10 pontos favoritnak látták a keleti legjobb New York Giants ellenében. Mint kiderült, ennek komoly jelentősége lett a dolgok alakulásában.
Alvin J. Paris, egy New York-i playboy, aki foglalkozott virág- és könyvárusítással is, úgy gondolta, jó ötlet volna nagyot kaszálni a finálén. Ennek megfelelően lépéseket is tett az ügy érdekében. Felkereste a Giants két kulcsjátékosát, Frank Filchock irányítót és Merle Hapes fullbacket, hogy rávegye őket a vele való kooperációra. Paris azt eszelte ki, hogy a Bears 10 pontnál nagyobb összegű sikerére tesz fel nagy összeget. Ezzel összefüggésben a meccs előtti héten arra kérte a két játékost, hogy fejenként 2.500 dollárért, az 1.000 dolláros fogadásából való részesedésért, valamint holtszezonbeli munkáért cserébe fogják vissza magukat az összecsapáson, és ne akadályozzák meg a vendégek sima győzelmét.
Frank Filchock, a Giants irányítója
A bökkenő azonban akkor jött, amikor a finálé előtti szombaton a rendőrségi nyomozás fényt derített néhány részletre. Filchockot és Hapest be is vitték kihallgatásra Bill O'Dwyer New York-i polgármesterhez. Vasárnap hajnali 2-re kiderültek a megvesztegetés részletei, ám amíg Hapes bevallotta a megkeresést, addig Filchock tagadott mindent. Ugyan saját vallomásuk szerint egyik játékos sem fogadott el pénzt, és ennek következtében a rendőrség csak Parist tartóztatta le, ám Bert Bell, a liga főigazgatója a futót nem engedte pályára lépni a döntőn. Mondván, jelentenie kellett volna az esetet.
Merle Hapes, a Giants fullbackje
Filchockot az eltiltás akkor még nem érintette, így a Giants irányítója ott volt a társaival a vasárnapi mérkőzésen. Mivel addigra már a közvélemény előtt is ismertté váltak a részletek, a karmestert hatalmas fütty fogadta a stadionban. Az ütközet alatt természetesen minden szempár Filchockra szegeződött, akinek így hatalmas nyomás alatt kellett játszania. Ez aztán meg is látszott a teljesítményén. 26 átadásából mindössze kilenc lett sikeres, összesen 128 passzolt yardig jutott, és két touchdownpassz mellett hat interceptiont dobott. A küzdeni akarását viszont senki nem vitatta, és még azt is elviselte, hogy a meccs hevében eltörjön az orra.
A Bears pedig éppen 10 ponttal, 24-14-re győzött, így a különbségre fogadók visszakapták a pénzüket és senki nem nyert semmit. Azonban a rendőrségi nyomozás után a bírósági eljárás Parist egyéves börtönbüntetésre ítélte, amelyből kilenc hónap elteltével feltételesen szabadlábra került. A két játékost illetően minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy nem pusztán elutasították az ajánlatot (vallomása során Filchock is elismerte a megkeresést), de egy pillanatig sem gondolkoztak annak elfogadásán. Bell főigazgató ennek ellenére mindkét játékost határozatlan időre felfüggesztette, mivel cselekedetüket a liga szellemiségével gyökeresen ellentétesnek minősítette. Az eltiltás a kisebb amerikai ligákra is vonatkozott, ezért egyikük sem léphetett soha többet pályára az Egyesült Államokban. A két játékos ennek okán Kanadában folytatta a karrierjét.
Bert Bell, az NFL korábbi főigazgatója
A Filchock-Hapes esetet sokan a mai napig a liga története legnagyobb botrányának tartják.
