A Niagara-vízesés mellett fekvő Buffalo sportbarátainak körében létezik egy legenda arról, hogy a város major sportokban szereplő csapatai nem képesek bajnokságot nyerni. Az elméletet a gyakorlat tényekkel támasztja alá, vagyis buffalói klub még nem szerzett bajnoki címet futballban, kosárlabdában és jégkorongban sem. A futballt érintően az elmélet kritikusai ugyan megjegyezhetik, hogy a Bills a hatvanas években, még az összeolvadás előtt kétszer is az AFL legjobbjának bizonyult, ám a két liga közül egyértelműen az NFL-t tartották sokkal nívósabbnak abban az időben.
A bajok forrását az átkokban hívők egy 1901-es merényletben látják. Abban az esztendőben a New York állambeli város Pánamerikai Kiállítást tartottak, ahol az amerikai elnök, William McKinley is megjelent. Ott azonban egy merénylő két lövést adott le rá. Az orvosok eleinte biztosak voltak az elnök felépülésében, de McKinley nyolc nappal a történtek után váratlanul meghalt. Egyes legendák szerint McKinley szabadkőműves volt, így a gonosz hatalmával rendelkezett. Vallásos körök szerint a város feloldozásához ördögűzést kellene lebonyolítani a bűntény helyszínén, amelyre eddig nem került sor.
William McKinley, az Egyesült Államok 25. elnöke
De térjünk vissza a futballhoz! A buffalói sportéletet sújtó átok meglétét, annak első megnyilvánulását a rajongók a helyi futballcsapat 1921-es balszerencséjéhez, a velük szembeni összeesküvéshez kötik. Akkoriban a Buffalo All-Americans az új liga egyik meghatározó együttesének bizonyult. Már az AFPA (az NFL elődje) első kiírásában is a harmadik helyen végeztek, míg a második szezonban csupán a körülmények hallatlanul peches alakulása révén csúsztak le az aranyéremről. Tudni kell és a végeredmény szempontjából lényeges részlet, hogy akkoriban még nem rendeztek a bajnokság előtt sorsolást, hanem az alakulatok saját maguknak kötöttek le találkozókat.
A Buffalo november végén 8-0-2-es mérleggel vezette a tabellát. Az első helyük teljesen megérdemelt volt, mivel Chicagóban verték meg a legnagyobb vetélytársukat, a Chicago Staleyst (a későbbi Bears) 7-6-ra. Még egy meccsük maradt hátra a saját maguknak kialakított menetrend szerint, amelyet december 3-án rendeztek az Akron Pros ellen. Mivel a Staleys csak 8-1-en állt, és a döntetlenek nem számítottak a végelszámolásban, így az All-Americans bajnoknak számított, hiszen az azonos mérleg esetén az egymás elleni eredmény számukra lett volna kedvező.
George Halas, a Staley tulajdonosa azonban nem nyugodott bele a szezon közben elszenvedett vereségbe. Visszavágót kért az All-Americanstól. A buffalói egylet tulajdonosa, Frank McNeil elfogadta a kérést azzal a feltétellel, hogy azt nem számítják bele a tabellába, hanem barátságos meccsként kezelik. Ezt követően kitűzték az összecsapás dátumát december 4-ére, a Buffalo-Akron találkozó másnapjára.
Az ifjú George Halas
Az All-Americans a papírformának megfelelően 14-0-ra legyőzte a Pros gárdáját, majd a kimerült társaság vonatra ült, hogy másnap már Chicagóban lépjen pályára. Nem meglepő módon ezúttal nem bírtak a Staleyszel, és Halas csapata 10-7-re diadalmaskodott. Mindez azonban a megegyezés szerint semmit nem befolyásolt. McNeil bajnoknak tartotta a csapatát, akiknek - a teljesítményüket elismerendő - apró aranylabdákat is csináltatott.
Halas eközben ördögi tervet dolgozott ki a bajnoki arany elhappolása érdekében. Úgy számolt, hogy a Buffalo 9-1-2-vel fejezte be a bajnokságot. Mivel a Staleys akkor még csak 8-1-nél tartott, fejébe vette, hogy a mérleg javítása miatt további meccseket köt le. Gyorsan meg is egyezett a Canton Bulldogs és a Chicago Cardinals vezetőivel. A várakozások szerint a Cantont 10-0-ra elverték, míg a városi rivális ellen csak pont nélküli döntetlenre futotta.
Az 1921-es Chicago Staleys
Itt következett az újabb csavar. A remiket kivéve ekkor az All-Americans és a Staleys is egyaránt 9-1-es mérleggel zárt, és a ligának nem volt terve a holtverseny eldöntésére. Halas magának akarta az aranyérmet, mondván, az összesített pontarány 16-14 a javukra, valamint az későbbi meccs is nagyobb súllyal számít. Természetesen McNeil el sem akarta hinni, hogy ki akarják énekelni a sajtot a szájukból, és a saját alakulatát tartotta bajnoknak. Végül a liga vezetői - Halas érveit elfogadva - azt a döntést hozták, hogy a későbbi meccs nagyobb súllyal esik a latba, így a Staleysnek adták a végső sikert.
A Buffalo egy ideig még harcolt az igazáért, de nem tudta elérni, hogy megmásítsák a korábbi döntésüket. A klub olyannyira lejtőre került az arany elvesztésétől, hogy már csak három idényen át tudtak pozitív mérleggel végezni. A válság folyományaként 1927-ben előbb felfüggesztették a tevékenységüket, majd 1929-ben fel is oszlatták a csapatot.
Az elátkozott (?) város
A liga szerencsére tanult a korábbi hibáiból. 1924-ben a Halas Bearse ismét bevetette volna a három évvel korábban sikerrel alkalmazott cselt, ám az illetékesek nem engedélyezték a bajnok Cleveland Bulldogsnak, hogy barátságos meccset játsszon velük. A végső megoldást azonban csak 1932-ben vezették be, amikor a két egyforma mérleggel végző együttes (Chicago Bears 6-1-6, Portsmouth Spartans 6-1-4) playoff-meccsen döntött az arany sorsáról. A Bears akkori 9-0-ás győzelme a klub fennállásának második bajnoki címét hozta a Staleys Svindli néven elhíresült 1921-es cselszövés után.
