1978. november 19-én a Giants-Eagles találkozót rendeztek az NFL-ben. A New York-iak az első negyedben Joe Pisarcik irányító két touchdownpasszával 14-0-a vezetésre tettek szert. Még az első félidőben az Eagles is feliratkozott a táblára egy hatpontossal, amely után viszont nem tudták begyűjteni az extra pontot. A folytatásban előbb a hazaiak egy mezőnygóllal növelték az előnyüket, majd az Philly szerzett újabb touchdownt, amely után a vendégek ismét képtelenek voltak értékesíteni a jutalomrúgást.
Joe Pisarcik, a Giants irányítója
A csapatok a meccs hajrájára 17-12-es hazai vezetéssel fordultak. A hazaiak pár perccel a vége előtt a saját térfelükön Doug Kotar futójuk révén fumble-t vétettek, amely úgy tűnt, veszélybe sodorhatja a győzelmüket. Azonban nem sokkal később, már a kétperces figyelmeztetést követően újonc cornerük, Odis McKinney interceptionje megpecsételni látszott az Eagles sorsát.
Első kísérletre a Giants futójátékot hívott, míg másodikra az irányító letérdelt a labdával. Ennek alkalmával a vendégek linebackere, Bill Bergey labdaszerzés céljából fellökte a hazai centert, Jim Clacket, aki nekiesett az irányítójának, Pisarciknak. Mindez nem nyerte el a hazai támadó koordinátor, Bob Gibson tetszését. A tréner, aki amúgy is utálta az időhúzást támogató térdelést, mivel azt tiszteletlenségenk tartotta az ellenféllel szemben, harmadik kísérletre ismét futójátékot hívott. Ekkor már 30 másodpercnél is kevesebb idő maradt a találkozóból, azaz egy térdelés a Giants sikerét jelentette volna.
Ekkor aztán hazai szempontból katasztrófába torkollt a meccs. A snapet követően Pisarcik futójának, Larry Csonkának kívánta átadni a labdát, akit azonban váratlanul ért a dolog. Az két játékos közötti meg nem értés oda vezetett, hogy a handoff balul sült el, és Csonka a testével kisodorta Pisarcik kezéből a játékszert. A szabaddá vált labdát a Philly cornerbackje, Herman Edwards egy pattanás után összeszedte, és a védő meg sem állt a Giants célterületéig.
A meadowlandsi csoda
A 19-17-es Eagles-sikert követően Pisarcik csak rendőri kísérettel tudta elhagyni a stadiont. A balszerencsés megmozdulás miatt olyannyira elvesztette a bizalmat, hogy a következő szezon végén elengedte őt a Giants, és Philadelphiába távozott. Még rosszabbul járt a támadó koordinátora, Gibson, akit már másnap elbocsátottak. Az értelmetlen játékhívás végül olyan stigmát jelentett számára, hogy soha többé semmilyen szinten nem vállalt futballedzői állást. Gibson a mai napig nem beszélt nyilvánosság előtt a történtekről.
A meadowlandsi csoda mindkét csapat számára meghatározónak bizonyult. Az Eagles az idényt 9-7-es mérleggel zárta, és ugyan a wild card-körben elbukott a Falcons ellenében, a szurkolók úgy vélték, egy jó csapat körvonalazódik Philadelphiában. Velük szemben a Giants 6-10-es mutatóval zárt, és a rajongóik olyannyira elfordultak a csoportjában (a Cardinalsszel holtversenyben) utolsó helyen végző csapattól, hogy a szezon utolsó hazai meccsén 24 ezer szék maradt üresen a stadionban.
A meadowlandsi csoda gyökeresen megváltoztatta a meccsvégi, a hátralévő idő lepergetésére irányuló térdelés megítélését. Ezen túlmenően az edzők figyelmét is felhívta arra, hogy a térdelésnél az addig használatos standard támadó felállás helyett más formációt alkalmazzanak. Ezt követően vezették be a győzelmi formációt (victory formation), amely során az irányító mögött mindkét oldalon egy-egy futó helyezkedik el, míg ő mögöttük is szerepet kap egy hátsó biztosító, aki egy esetleges labdavesztés esetén még visszaszerezheti a játékszert.
