Az NFL-ben és a futballban semmi sem örök. Az egyik évben még a legjobbak közé tartozó gárdák tűnnek el pillanatok alatt a süllyesztőben, miközben a korábbi gyengék töltik be a helyüket a legjobbak között. De nem pusztán a csapatokra igaz az állandó körforgás, hanem a ligát uraló támadótrendekre is. Hogy ne menjünk messzire, tavaly például az újgenerációs irányítók (Russell Wilson, Colin Kaepernick, Cam Newton) váratlan futásaival fémjelzett read-option előretörését láthattuk. 2008-ban viszont a Miami Dolphinsnak köszönhetően a Wildcat-formáció kapott komoly rivaldafényt.
A Wildcat alapfelállása
A Wildcat szó elsődleges jelentése a vadmacska (hiúz), de a szótárban ennél a szócikknél találhatunk ingatag, megbízhatatlan jelentést is. Emellett egyes területeken a hirtelen haragú emberre is rá szokták sütni ezt a kifejezést. Ennek ellenére a Wildcat Hugh Wyattnek, egy középiskolás futballedzőnek köszönheti az elnevezését, aki egy szaklapban ezen a néven írt a formációról. Wyatt azért ezt a nevet használta, mert az akkori intézménye futballcsapatának (La Center High School Wildcats) éppen a vadmacska volt a neve.
A Wildcat az 1990-es végén került be a köztudatba, bár annak megalkotói, Billy Ford és Ryan Wilson eredetileg a Dual (duális, dupla) nevet adták a felállásnak. A formációnak az idők folyamán természetesen rengeteg változatát alakították ki, ám két dolog alapvetően mindben megegyezett. Az egyik, hogy a snap közvetlenül a center mögött (az irányító helyén) elhelyezkedő futóhoz, esetleg elkapóhoz kerül. A másik, hogy a támadófal egyensúlya felbomlik, mivel a két tackle a fal egyik oldalán egymás mellett kap helyet.
Randall Cunningham receiverként is bevethető volt
A Wildcat először a futball alacsonyabb szintjein, így a középiskolákban és az egyetemi bajnokságokon jelent meg. 1998-ban aztán tiszteletét tette az NFL-ben is. A Minnesota Vikings támadó koordinátora, Brian Billick volt az, aki az irányítójára, Randall Cunninghamre szabva elkezdte alkalmazni a formációt. A liláknál a karmester a szélső elkapó helyén a pálya oldalvonala mellett állt fel, miközben a receiver poszton szereplő David Palmer kapta meg közvetlenül a snapet. Az idők folyamán több profi együttes is bevette a Wildcatet a playbookjába, ám az igazi nagy durranás 2008-ban következett.
Az egy évvel korábban 1-15-tel az NFL utolsójaként végző Miami Dolphins irányítóinak edzője, David Lee a korábbi egyetemi tapasztalataira alapozva dolgozta ki a felállás részleteit, amely hirtelen nagy sikert hozott a csapatának. A floridai alakulatnál többnyire Ronnie Brown vagy Ricky Williams futók kapták a snapet, akik több opcióból választottak a játékhívásnak megfelelően. Átadták a labdát másik játékosnak, maguk kezdtek futásba, esetleg futó létükre passzra vállalkoztak.
Ronnie Brown remekül passzolt, ha kellett
A Wildcat Dolphins általi debütálása óriási meglepetést hozott. A szezon harmadik fordulójában az első két meccsét elvesztő Dolphins a Gillette Stadiumba látogatott a New England Patriotshoz. Bár Tom Brady az idény első meccsén kidőlt a teljes évadra, a Pats 21 egymást követő alapszakaszbeli győzelemmel a háta mögött totális esélyesként érkezett a találkozóra. A miami csapat viszont a Wildcat bevetésével teljesen sokkolta a házigazdákat, és 38-13-as győzelmet aratott a foxborói arénában. A Dolphins mindössze hat play során alkalmazta a Wildcatet, ám azokból 119 yardot és öt touchdownt értek el. Brown négyszer a földön szerzett hatpontost, egyszer pedig Anthony Fasano számára adott touchdownpasszt.
A 2008-as szezonban a Dolphins összesen 90 játék során használta a Wildcatet, amelyekből 580 yardot és nyolc touchdownt jegyeztek. A gárda abban az esztendőben 11-5-ös mutatóval végzett az AFC Kelet élén, és valamennyi sikerük alkalmával mutattak be Wildcat-playt. A szokatlan formáció relatíve gyorsan elterjedt a ligában, és abban az idényben a 32 csapat közül 17 alkalmazta azt a támadórepertoárja szélesítésére. A Chicago Bearsnél Devin Hester, az Arizona Cardinalsnál Anquan Boldin, míg a Dallas Cowboysnál Felix Jones kapta a snapeket.
Ronnie Brown legszebb Wildcates pillanatai
A Wildcat gyors sikerét elsősorban azzal magyarázták, hogy a támadóegységeknek visszaadta azt a hátrányt, amelyet az irányító személye adott számukra. Bár a labda mindkét oldalán 11-11 játékos kap szerepet, de a tradicionális futballformációkban az irányítóval szemben nincs szükség védekezésre, hiszen ő "pusztán" a passzoló szerepkörét tölti be. Ezzel szemben, ha a (passzolásra képes) running backhez kerül a snap, az alkalmazható játékok sora egészen kibővül.
Bár a Wildcat hirtelen óriási publicitást kapva tört előre, a leáldozása is hasonlóan gyorsra sikerült. A Patriots már a 2008-as idény 12. játéknapján megmutatta, hogyan kell porrá zúzni a Dolphins támadóegységét. Bill Belichickéket ekkor már nem érte váratlanul a dolog, és a Patriots védelme azon a napon mindössze 27 yardot engedett a hazai pályán játszó Dolphins számára. Mindez oda vezetett, hogy a floridaiak kénytelenek voltak elővenni a nem létező passzjátékukat, így végül sima, 48-28-as vereséget szenvedtek.
Bill Belichick az elsők között ölte meg a Wildcatet
Ez a meccs már megmutatta, hogy a Wildcat levédekezése nem lehetetlen feladat, és előrevetítetette annak gyors halálát is. Mindez azért is volt törvényszerű, mert főként azok a gárdák erőltették a formációt, amelyek nem rendelkeztek megfelelő irányítóval. Hiszen ne feledjük, a 2008-as Dolphins két remek futója ellenére nem lehetett büszke sem Chad Henne-re, sem Josh McCownra, sem John Beckre. A passzorientált együtteseknek, különösen az elit irányítóval bíróknak, eszük ágában nem volt feladni a győzelmeket megbízhatóan szállító légi attakjaikat.
Ezzel együtt ma sem lehet azt kijelenteni, hogy a Wildcat haszontalan formáció volna. A védelmek többségének már nem okoz gondot annak megállítása, ám bizonyos helyzetekben a siker reményében lehet előhúzni azt. Manapság a kockázat/nyereség mutatója nem magasabb, mint bármely reverse playeké. Ez is arra mutat rá, hogy ha a meglepetésfaktort kivesszük a képből, a Wildcat semmivel nem jelent több veszélyt egy megfelelő védelem ellenében, mint bármely más játék.
