Az évek folyamán jó pár olyan játékos szerepelt az NFL-ben, akik megváltoztatták a játék képét. Közülük egyesek oly módon, hogy szabályokat hoztak létre játékok vagy szituációk miatt, amely a nevükhöz köthető. Egy ilyen szabály keletkezésében játszott fontos szerepet Mel Blount, a hetvenes évek nagy Pittsburgh Steelersének cornerbackje.
Blount 14 idény során 57 interceptiont szerzett
Blount minden idők talán legrettegettebb cornerének számított. Elképesztő fizikai méreteivel (191cm, 93 kg), párját ritkító robbanékonyságával, valamint szuperszónikus sebességével gyakorlatilag szabadon terrorizálta a korszak elkapóit. A receiverek, akiket az ő oldalán állítottak fel, tisztában voltak azzal, hogy állandó zaklatásnak és hatalmas ütéseknek vannak kitéve. És éppen ez a védelmi fölény hívta fel a szabályalkotók figyelmét arra, hogy tenniük kellene valamit a támadók védelmében.
Az NFL vezetői tudták, hogy a nézők a látványos passzjátékért vannak oda. Az sem kerülte el a figyelmüket, hogy a sportágnak nem tesz jót, ha egy csapat tartósan a többi fölé emelkedik. 1978-ban így a tettek mezejére léptek, és megalkották a passzjáték támogatását talán leginkább segítő pass interference-szabályt.
Blount legszebb megmozdulásai
Korábban a védő a pálya bármely pontján fizikai kontaktust alakíthatott ki az elkapóval, ám ez akkor megváltozott. Csupán a line of scrimmage utáni öt yardon belül hagyták meg a védő jogát a támadó ráncigálására, a vele való ütközésre, ám azt is csak addig, amíg a labda el nem hagyta az irányító kezét. Amennyiben a védők megsértették a fenti előírásokat, már repültek is a sárga zászlók. A büntetés a szabálytalanság helyéről automatikus első kísérletet adott a támadók számára. Mivel az egész folyamatot a Steelers cornerbackjének játéka indította el, a szabály Mel Blount-szabály néven vonult be a köztudatba.
Talán maguk a szabályalkotók sem gondolták volna, hogy a pass interference bevezetésével milyen módon változtatják meg a játék képét. Addig az irányítók mellett a futókat tartották a legértékesebb játékosoknak. Ez nem is meglepő. Hiszen Jim Brown, O.J. Simpson, Larry Csonka vagy Franco Harris legalább annyit hozzátett csapata sikereihez, mint a karmesterük. A Mel Blount-szabály életbe lépésével azonban leértékelődött a futójáték, és a helyét a számtalan lehetőséget kínáló passzjáték vette át.
Blountot 1989-ben iktatták be Cantonban
Hirtelen a messzire és pontosan dobni képes irányítók kerültek a középpontba, valamint a magukat üresre játszani képes elkapók. A támadófal szerepe is alapvetően módosult. A futójáték számára folyosók nyitása helyett főként az irányítók talpon tartása lett a feladatuk, amely más jellegű falembereket követelt. És nem utolsósorban az edzők számára is óriási kihívást hozott az új éra, hiszen hirtelen rengeteg potenciál keletkezett az addig elhanyagolt légi támadások terén.
Voltak trénerek, akik nem tudtak vagy nem akartak alkalmazkodni az új körülményekhez. Ennek megfelelően hamarosan leáldozott a csillaga olyan nagyságoknak is, mint Chuck Noll vagy Tom Landry. Ugyanakkor színre léptek olyan edzőguruk, akik új szintre emelték a passzjátékot. Hiszen végső soron a Mel Blount-szabály alapozta meg Don Coryell Chargersének passzjátékát, valamint kicsit később Bill Walsh 49ersének West Coast offense-ét.
