NFL-sztorik a múltból

A világ legjobb sportjának felejthetetlen pillanatai. Játékok, meccsek, történetek az NFL 1920 óta íródó históriájából.

Facebook

Kérések, javaslatok

Ha volna olyan NFL-sztori, amelyről szívesen olvasnál, dobd be az ötleted a kommentek közé.

XXIX. Big Ben hatalmas szerelése

2013.04.18. 19:12 kothoga

Megszokott dolog, hogy egy futballmeccs hajrájában összesűrűsödnek az események. A vesztésre álló együttesek addigra felvállalják a kockázatos húzásokat, az edzők időt kérnek, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki a helyzetekből. Gyakori, hogy ezekben a percekben rengeteg pont esik, és jó párszor fordul a kocka a mérkőző felek között.

Az AFC 2005-ös divíziós körében (2006 januárjában) lejátszott Indianapolis Colts-Pittsburgh Steelers találkozóján nem esett pont az utolsó négy percben, de a csapatok olyat hajrát produkáltak, hogy a pontszerzések azok árnyékában szinte el is sikkadtak. Pedig három negyedet követően még úgy nézett ki, hogy semmi izgalom nem várható a végjátékban, hiszen 45 perc játék után a vendégek Antwaan Randle El, Heath Miller és Jerome Bettis touchdownjával 21-3-as előnyre tettek szert. Aztán Peyton Manning rendezte a hazai támadóegységet, akik megkezdték a felzárkózást.

jerome-bettis.jpgJerome Bettis, a Busz

Előbb a negyedik negyed elején Dallas Clark szépített, majd Edgerrin James touchdownja, valamint az azt követő kétpontos kísérlet mezőnygólnyi távolságba hozta a Colts gárdáját (18-21). A James hatpontosát előkészítő drive során Troy Polamalu elcsípte Manning átadását, de a Steelers safetyje a labdával földre esett. Onnan felkelvén elejtette a játékszert, amelyet ugyan ismételten begyűjtött, ám a bírók az esetet visszanézve annullálták az interceptiont, és sikertelen passzt ítélve visszaadták a labdát a hazaiaknak.

Hárompontos különbségnél a győzelem bebiztosítása érdekében támadhatott a Steelers, de puntra kényszerültek. A Colts így megkapta a lehetőséget legalább az egyenlítésre. Mint ismeretes, Manning a kétperces akciók igazi mágusának számít, viszont azon a napon ezt nem tudta bemutatni. Olyannyira nem, hogy 1:20-szal a vége előtt negyedik kísérletnél a saját kétyardos vonalán sackelték, amivel elszállni látszottak az Indy reményei.

Big-Ben.jpgBig Ben, a Steelers irányítója

Mivel a hazaiak még rendelkeztek időkérési lehetőséggel, ezért a Pittsburgh nem tehette meg, hogy kitérdeli a hátralévő időt. Itt következett az újabb fordulat. A biztos kezűnek számító futó, Bettis kezéből kiütötték a labdát, amelyet a hazai corner, Nick Harper gyűjtött be. Szinte senki nem állt a védő előtt, ezért már-már ünnepelt a hazai publikum. Aztán az irányító, Ben Roethlisberger előkerült a semmiből, bemutatta híressé vált Shoestring Tackle-jét, azaz elütötte Harper bokáját, aki emiatt nem tudta megtartani az egyensúlyát, és még a félpálya előtt elesett.

Ennek ellenére a hazaiak folytatni tudták a támadást, és 21 másodperccel a játékidő letelte előtt 46 yardos mezőnygól-kísérletet végezhettek el. Rúgójuk, Mike Vanderjagt azonban jócskán a jobb oldali kapufa mellé lőtt, amely megpecsételte a Colts sorsát. Megérdemelten nyert a Steelers, akik gyötrelmesen nehézzé tették a maguk számára az összecsapás utolsó perceit.

A meccs rövid összefoglalója

Mint utólag kiderült, a pittsburgh-iek az indianapolisi meccsen túllendültek a nehezén, és az AFC-döntőben a Broncost, a 40. Super Bowlon pedig a Seahawkst verték simán. A számtalan lehetőségét elpuskázó Colts a következő idényben javított, és Peyton Manning a Bears ellen megszerezte élete első és eddigi egyetlen bajnoki címét.

A bejegyzés trackback címe:

https://nflhistory.blog.hu/api/trackback/id/tr185233667

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Norman Nailer 2013.04.18. 23:46:30

Köszönöm, ez gyors volt :)
Annyit tennék hozzá, hogy Jerome Bettis, aki a fumble-lal az utolsó percben veszélybe sodorta a Steelers győzelmét, a 2005-ös szezon előtt jelentette be, hogy visszavonul; tehát a vereség számára egy 13 éves karrier dicstelen végét jelentette volna. Nem így történt, a védelem (és a Colts kickere) megmentette az irháját, így ritka szerencsésen fejezhette be pályafutását: élete utolsó meccsén a szülővárosában (Detroit) nyerte meg a Super Bowlt. (Idén felterjesztették a Hall of Fame-be, de - még - nem szavazták be.)
Egyébként a 2005-ös volt az első playoff, amelynek itthon is minden meccsét sugározta a Sport1, így én is láthattam. Ami miatt nekem személyesen szép emlék, hogy Big Ben önfeláldozó akciója miatt lettem végérvényesen a Steeler Nation tagja, amit természetesen azóta sem bántam meg...

kothoga 2013.04.19. 08:04:23

Köszi a kiegészítést! Szándékosan törekszem arra, h a blog műfajához passzolva tömörek legyenek a cikkek. Minden sztorinak rengeteg mellékága van, ez most kimaradt. A Busz egyébként megérdemelte az aranygyűrűt, és így hasonló lett a karrierje vége, mint Ray Lewisé.
süti beállítások módosítása