Minden idők legnagyobb játékosának tartott Joe Montana a 80-as években négy alkalommal is Super Bowl-győzelemre vezette a San Francisco 49ers együttesét. Ezen sikerekből természetesen az első bajnoki gyűrű jelentette az áttörést annak a klubnak, amely az 1981-es idényt megelőzően egyszer sem jutott el a végső siker kapujába. A 70-es években az NFC-t még a Dallas Cowboys uralta, akik ötször nyerték meg a főcsoportot, valamint két világbajnoki címet is szereztek.
A legnagyobb: Joe Montana
A texasi alakulat a stafétabotot 1982. január 10-én, Montana harmadik profi idényének NFC-döntőjén adta át a kaliforniai együttesnek, amely egy végletekig kiélezett összecsapáson győzte le a Cowboyst. A sikerben természetesen óriási szerepet vállalt Montana, aki az utolsó percben fantasztikus touchdownpasszal fordította meg a meccset. A Dwight Clark számára kiosztott átadása szinte abban a pillanatban klasszikussá vált, és a 'The Catch' (Az Elkapás) néven vonult be a futballtörténelembe.
Dwight Clark, a 'The Catch" pillanatában
A találkozó vége előtt pár perccel pedig még nem úgy tűnt, hogy a 49ers lehet a győztes fél. A Cowboys 27-21-re vezetett a Candlestick Parkban, és a hazaiak a saját 11-esükről indították a drive-ot. Montana azonban kézbe vette a dolgokat, és 58 másodperccel a vége előtt már a vendégek hat yardos vonalán néztek 3.&3 elé. A kritikus playben Bill Walsh vezetőedző passzjátékot hívott, amelyben Freddie Solomon elkapót kellett volna megjátszani.
Solomon a meccsen már szerzett hasonló helyzetből touchdownt, de ezúttal sokkal jobban figyeltek rá. Ráadásul a Niners támadófala is villámgyorsan összeomlott, így három passzsiettető is Montana után vetette magát. Egyikük a a 205 cm magasra nőtt Ed Jones volt, aki óriásként magasodott az irányító előtt, akadályozva őt a kilátásban.
Ed Jones, az óriás defensive end
Montana az oldalvonal felé kényszerült, és már majdnem elérték őt a védők, amikor - első látásra minden mindegy alapon - elhajította a játékszert az end zone irányába. Szerencséjére az alapvonalhoz közel éppen üresre játszotta magát Clark, ám a passz igencsak magasnak bizonyult. Az elkapó ennek ellenére egy hatalmas ugrásnak köszönhetően ujjheggyel elérte a játékszert, majd azzal együtt ért földre. Az arénában kolosszális ováció kísérte a mutatványt, hiszen ezzel kiegyenlített a 49ers, hogy a sikeres extrával már a hazaiak álljanak jobban.
The Catch I
Azonban a meccsnek még nem volt vége, hiszen 51 másodperc állt a Cowboys rendelkezésére ahhoz, hogy egy mezőnygóllal visszavegyék a győzelmet. Ez nem is sokon múlott. A dallasi receiver, Drew Pearson ugyanis nagyszerű elkapással villámgyorsan a hazai térfélre juttatta csapatát, ahol csak egy horse collar-szerű tackle-lel tudták őt megállítani. A bírók nem dobtak sárga zászlót, majd a következő playben el is dőlt a meccs. Danny White, a Cowboys irányítója sacket kapott, és az elszabadult disznóbőrt a hazaiak részéről Jim Stuckey gyűjtötte be.
A 49ers 28-27-re győzött, és a 16. Super Bowlon a Cincinnati Bengals sem jelentett számukra akadályt (26-21). A folytatás már mindenki előtt ismert. Montana néhány év alatt óriási klasszissá érett, hogy a 89-es szezon végén ő és a klub már a negyedik bajnoki címét ünnepelhesse. A Cowboys ellenben megzuhant a vereség következtében, hiszen ezt követően csak 1992-ben tudták újra megnyerni a Nemzeti Főcsoportot.
Montana és a 49ers első bajnoki címe
A 'The Catch' az idők folyamán trilógiára bővült. A három playben közös momentum, hogy a 49ers gárdája valamennyit hazai rájátszás-meccs utolsó percében 3.&3 szituációban mutatta be. A 'The Catch II' játékra 1999. január 3-án került sor, amikor Steve Young passzát nyolc másodperccel a vége előtt húzta le Terrell Owens, kiejtve a Green Bay Packerst a további küzdelmekből. A 'The Catch III' 2012. január 14-én következett be. Ekkor a New Orleans Saints gárdája vendégeskedett San Franciscóban, és egy őrült ütközet utolsó másodperceiben Vernon Davis szedte össze Alex Smith átadását a győzelemért.
The Catch I, II, III
